 |
 |
 |
 |
2004.09.19
|
Keresse az októberi Adoremust!
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
"Két nemzet van egyesülve bennünk" Nagy magyarok nyomában Galícia földjén Az ezer szálon egybefonódó nemzeti történelmünkből, az évszázadokon át fennállt közös határból táplálkozó lengyel-magyar barátság ma is tapinthatóan létezik. Meggyőződhetünk erről, ha a Kis-Lengyelországnak mondott Galíciába, az egykor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó "Gácsországba" látogatunk. Az arrafelé "arany lengyel ősznek" mondott szeptember és kora október remek alkalmat kínál egy hosszabb gépkocsis körutazáshoz.
A felvidéki Késmárkhoz közeli Ólublónál (Stara Lubovna) lengyel földre lépve egykettőre Stary Sacz-ba, vagyis Ószandecba érkezünk. A városka szívében álló klarissza kolostor és templom megszentelt zarándokhely. Árpád-házi IV. Béla királyunk megözvegyült lányai, Szent Kinga és Boldog Jolán 1279-től ebben a kolostorban éltek szerzetesként, az előbbi itt is halt meg. (Kinga Szemérmes Boleszló feleségeként azelőtt lengyel királyné, Jolán pedig Jámbor Boleszló párjaként kaliszi hercegné volt.) Kingát a közeli síkon avatta szentté II. János Pál pápa 1999 júniusának derekán. Miután megcsodáltuk a bejáratnál álló gyönyörű székely kaput (egyik oldalán Kinga, a másikon Szent Hedvig arcképével, magyar és lengyel feliratokkal), illetve imádkoztunk Kinga sírjánál (Jolán a gnieznói klarissza rendházban nyugszik), felfrissíthetjük magunkat a kolostor falánál fakadó Szent Kinga-forrás vizével.
Ószandecból a tokaji aszú városai: Biecz és Jasl-o felé folytatjuk utunkat. Előbb azonban áthaladunk Grybów városkán. A hétezer lelkes település legfőbb látnivalója az 1699-ben épült plébánia, amely ma múzeumként működik. Zseniális színpadi szerzőnk, a Pál utcai fiúkat megörökítő Molnár Ferenc 1915 elején, haditudósítóként egy egész hónapot töltött a grybówi lövészárkokban. Az első világháborúban ugyanis itt húzódott a front - a szomszédos Stróze falu példásan ápolt katonatemetőjében ötvennél több magyar honvédsír tanúskodik erről.
Biecz városát a hagyomány szerint azon magyar vitézek és kereskedők egy csoportja alapította, akik 1386-ban Budáról Krakkóba kísérték a lengyel trónra megválasztott Hedviget, Nagy Lajos királyunk lányát. A középkorban a Sárospatak felől érkező tokaji borszállítmányt ezen az úton vitték Krakkó felé, s az útba eső városok: Tarnów, Jasl-o, Krosno ennek köszönhették gyarapodásukat. A székesegyház méretű biecz-i nagytemplom hűen tükrözi ezt...
Krosno és környéke Balassi Bálint emlékét őrzi. 1570-ben a Magyarországról menekülni kényszerült Balassi-család zálogbirtokként megvásárolta a Krosno határában lévő Kamieniec várát, illetve Rymanów és Új-Zmigród mezővárosokat. Mindkét városka gimnáziumának falán magyar feliratú Balassi-dombormű hirdeti ezt. A napjainkban szépen újjáépülő kamienieci várban Balassi hosszabb időt töltött: ott fordította magyarra a szülei vigasztalására szánt Az beteg lelkeknek való füves könyvecskét. Természetesen a vár bejáratán is látható egy Balassi-dombormű. Érdekes megemlítenünk, hogy a ma hatvanezer lakosú Krosno pompás főterén az egyik palota tulajdonosa annak idején Dobó István egri várkapitány volt.
Tarnów (magyarítva: Tarnó) ma is elevenen ápolja nagy szülöttje, Józef Bem tábornok, azaz Bem apó emlékét. A városban működő Lengyel-Magyar Baráti Társaság aktivitásának köszönhetően egyetlen percig sem érezzük, hogy külföldön járunk. Az óvárosba vezető széles lépcsősor lábától nem messze találjuk Bem szülőházát. Magyar nyelvű táblája alatt mindig függ néhány koszorú. A főtéren gyönyörű reneszánsz paloták sorakoznak, s remek alkalom nyílik megfigyelni a gyakori galíciai építészeti motívumokat. Feltétlenül érdemes megtekintenünk a középkori városházban látható Bem József-emlékkiállítást, amelynek bejáratánál a tábornok szobra fogad - a lengyel s a magyar zászlóval a háttérben. A város sétálóutcájának elején is Bem szobra áll, mellette magyar tájékoztató tábla. A szobor különlegessége, hogy a lengyel tábornokot 1848-as magyar honvéd egyenruhában ábrázolja.
A sétálóutca közepe táján, a líceum épületénél kisétálva az óvárosból, pár száz méter megtétele után egy parkba érkezünk. Hattyúknak otthont adó tavacskája közepén, hat vaskos kőoszlopon nyugszik a magasban Bem szarkofágja. Egyik oldalán születésének s halálának évszáma szerepel: 1794-1850, a többin lengyel, török és magyar nyelvű felirat. A török szavakat az indokolja, hogy szabadságharcunk bukását követően Bem a török hadsereg tisztjeként, Murad pasa néven szolgált tovább. Hamvait csak Lengyelország függetlenné válása után, az 1920-as években vihették haza. A magyar felirat a következő: Bem apó, az 1848-as szabadságharc hős tábornoka. A tó partján magyar nyelvű táblák adnak részletes tájékoztatást katonai pályájáról. A főtértől a vasútállomás felé tartva, a forgalmas főút jobb oldalán csöndes parkocskára bukkanunk: a Petőfi Sándor térre. Bejáratát egy hatalmas székely kapu jelenti, előtte magyar és lengyel nyelvű tájékoztató tábla áll Petőfi életéről, illetve az erdélyi magyar építészetről. A kis park végében nagy költőnk mellszobra csalogat, a székely kapura pedig Az erdélyi hadsereg című versének két strófáját vésték lengyelül és magyarul: Mi ne győznénk? Hisz Bem a vezérünk! A szabadság régi bajnoka! Bosszúálló fénnyel jár előttünk Osztrolenka véres csillaga. Két nemzet van egyesülve bennünk, S mily két nemzet! A lengyel s magyar! Van-e sors, amely hatalmasabb, mint E két nemzet, ha egy célt akar? Tarnóból nyolcvan kilométert autózva érkezünk meg Kis-Lengyelország szívébe: Krakkóba, amely 1609-ig az ország fővárosa volt - kulturális értelemben pedig jelenleg is az. Krakkó magyar vonatkozásai oly számosak, hogy bemutatásuk egy egész könyvet megtölt: a tapasztalatok szerint legkevesebb három napot szükséges a várossal való ismerkedésre szánni. Sétáink során bátran hagyatkozhatunk Petneki ÁronKrakkó címmel 2001-ben megjelent, jelenleg is kapható művére. A királyi fellegvár, a Wawel teljes napot igénylő, kihagyhatatlan látványosság és zarándokhely. Ősi koronázóhelynek számító székesegyházában, illetve az alatta lévő kriptában nyugszanak a lengyel uralkodók. Elsőként Szent Hedvig sírjához illő mennünk, amely a templom szentélyének jobb oldalán található, középtájt. Fehér márvány szarkofágjának tetejére nemes alakját faragták meg, lábánál a hűséget jelképező kutya hever. Az 1374-ben született Hedvig alig tizenkét évesen lett Jagelló Ulászló oldalán Lengyelország királynője. Huszonöt évesen halt meg gyermekágyi lázban. Uralkodása rövidre szabott ideje alatt is fényesen beírta nevét a lengyel történelembe: erényeit és lelki tisztaságát legendák egész sora örökítette meg. Egyik legmaradandóbb tette a mai Jagelló Egyetem felkarolása és teológiai karának megszervezése volt. Családi ékszereit beolvasztatta és pénzt veretett belőlük, amelyet az intézmény fenntartására fordított. Neki is köszönhető, hogy évszázadokon keresztül több ezer magyar diák tanult Krakkóban, művelődéstörténetünk egyik központjává téve a várost. Ahogy a régi szállóige tartotta: In Hungariae natum et in Poloniae educatum. (Magyarországon született és Lengyelországban kiművelt.) II. János Pál 1986-ban a boldogok sorába iktatta Hedviget, 1997. június 8-án, Krakkóban pedig szentté avatta. A szarkofág körül mindig látni magyar nemzeti színű szalagokat, koszorúkat - és imádkozó lengyel híveket. Petneki Áron könyvében sajnálatosan nem nyer említést Szent Hedvig híres feszülete, amely a székesegyház bal hátsó sarkában, a sekrestye bejárata mellett található. Éjfekete korpuszát finom drótháló védi. Alatta magyar feliratú tábla: A mi Megváltónk, a keresztre feszített Jézus Krisztusnak ezen arcképe, amely a legnagyobb tisztelettel e rámában van elhelyezve, őseink tradíciója szerint beszélt Szent Hedvig lengyel királynővel, Lajos magyar és lengyel király leányával, Jagelló Ulászló első feleségével, aki híres volt szent életéről s halála után a különféle csodákról. Úgyszintén te is, vándor, hallgasd meg, mit mondanak néked a te Urad néma sebeinek jelei, és gondold meg, mily hálásnak kell néked irántuk lenned! Ha lemegyünk a kriptába, egy jobbra eső fülkében, piros-fehér-zöld koszorúkkal borítva találjuk Báthory István sírját. Erdélyi fejedelmünk 1576 és 1586 között ült a lengyel trónon: uralkodása az ország egyik legdicsőbb fejezetét jelenti. Sikeres hadjáratok sorával megszilárdította a területi egységet, mi több, egy rövid időszakra a cári Oroszországtól is jelentős területeket zsákmányolt. A sír 1594-ben készült feliratának érdekessége, hogy a lengyel királyságot köztársaságnak nevezi. A kripta e fülkéje az évszázadok során valóságos zarándokhellyé vált. Így például II. Rákóczi FerencVallomásaiból tudjuk, hogy 1700-ban, a bécsújhelyi börtönből megszökve egyenesen Krakkóba menekült, és ott Báthory sírját is felkereste. A városban sétálgatva természetesen még rengeteg látnivaló akad. Közülük is kiemelkedik a főtér sarkán álló, 27. számú Potocki-palota, amelynek falán lengyel, latin és magyar nyelvű emléktábla adja hírül, hogy 1590-ben e házban lakott Balassi Bálint. A táblán a költő domborművét is megcsodálhatjuk. A főtérből nyíló Bracka utca 5-7. számú épületének bejárata mellett pedig felfedezhetjük a magyar nyelvű márványtáblát, amelynek felirata: Ez az épület adott otthont a 15. és 16. században Krakkóban tanuló magyar diákoknak, akik a magyar kultúra dicsőségére, hazájuk javára lengyel földön gyarapították ismereteiket, a nagy hírű Jagelló Egyetemen. Ám a Kármeliták utcájában található ódon templom is "megér egy misét", hiszen falának külső oldalán egy ráccsal védett kőtömb látható, amely a legenda szerint Szent Hedvig lábnyomát őrzi... S amikor tíznapos portyánk végeztével Zakopanétól nem messze, Chyzne mellett kilépünk az országból, hogy Rózsahegyen és Besztercebányán át visszatérjünk hazánkba (Árvaváraljánál persze megcsodálva a gyönyörű várat), a határállomásra érkezve hálás szívvel csatlakozunk Molnár Ferenchez, aki 1915 januárjában egyszerűen csak így összegezte krakkói élményeit: Éljen Lengyelország! Zsille Gábor Fotók: Ács József és Skutecky Rita
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
