Homíliavázlat

A szeretet érdekében

A mai perikópa a 24. zsoltár fényében válik érthetőbbé, viszont a 24. zsoltár tanítását a mai perikópa bontja ki.

Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az ő szent helyén? (Zsolt 24,3) Kik lesznek méltók találkozni a dicsőség királyával (Szabó Mária), kik azok, akiket az örök sátrakba befogadnak (Lk 16,9)?

Azok, akik szívük mélyéből, imádó, tisztelettel teljes készséggel elfogadják az alapvetést, hogy az Úré a föld, és ami azt betölti, a földkerekség és annak lakói (Zsolt 24,1). Az egyetlen tulajdonos, aki egyben alkotója is tulajdonának Jahve, az Úr. Ő a teremtés jogán tarthat igényt teremtményeire, az egész földre (Sz.M.).

A mammonnak Jézus tanításában az állandó jelzője: a hamis (igazságtalan). Csak a Teremtő Istennek lehet és van tulajdona, és aki magát Istentől függetlenített tulajdonosnak mondja, az hazugságban van, igazságtalan, tolvaj, hamis. Aki tulajdonosként viselkedik, mondván, hogy a magaméval azt csinálok, amit akarok, az istenné teszi magát, és tulajdonosi gőgjében hatalmaskodik, tékozol, pusztítja a földet és ami azt betölti.

Aki Dávid királlyal elismeri, hogy tiéd a menny, és tiéd a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és ami betölti azt (Zsolt 89,12) - az ajándékként fogadja Istentől minden javát, beleértve önmagát is, amit azért kapott, hogy a szeretet törvénye szerint továbbadja.

Akik ajándékozó életet élnek, azok hallhatják az Úr hegyén a dicsőség Királyától, hogy jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, mely nektek készíttetett a világ teremtése óta (Mt 25,34). A kiürített, üres tenyerű... mehet föl az Úr hegyére (Zsolt 24,4), aki isteni módon nem birtokol, azaz, amit kap, továbbadja, és hálás, hogy van mit adnia: Uram, kegyelmes tetteidről énekelek örökké (Zsolt 89,1). Szabad a birtoklástól, de az ajándékozásban mégis gazdagnak érzi magát. A szegénység szabadság. Minél kevesebb tulajdonunk van, annál többet adhatunk (Kalkuttai Teréz anya).

Isten elfogadó-ajándékozó szegénye nemcsak üres kezű, de tisztaszívű (Zsolt 24,4) is, aki nem a mihaszna dolgok után sóvárog, hanem a legtöbbre vágyakozik, keresi az Úr arcát (Zsolt 24,6). Nemhiába keresi, mert megnyílnak az örök sátrak (Lk 16,9), és elnyeri, amit Isten neki szánt (Lk 16,12), a kibeszélhetetlen gazdagságot: áldást kap az Úrtól (Zsolt 24,5), az üdvösséget, az Urat magát.

Az evangéliumi intéző, amikor tékozolt, elvétette szerepét. Úgy bánt a javakkal, mint a sajátjával, de amikor nagylelkűen cselekedett, elnyerte Urának tetszését. Persze, mondhatnánk, könnyű nagylelkűsködni a máséval. A teremtmény mindig a máséval, Ura vagyonával lehet csak nagylelkű. Ezért lehet nekünk, hűtlen intézőknek mégiscsak esélyünk.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu