II. János Pál - a karizmatikus

A karizma "a személynek az a nagy belső ereje és hatása, amellyel képes másokat irányítani, befolyásolni, függetlenül attól, hogy e befolyásolás jó vagy rossz irányban történik-e". "Tág értelemben bármely kegyelmi ajándék, személy sajátos erénye, képessége, hivatása; szoros értelemben a Szentlélek olyan ajándéka, mely az egyház javára végzett szolgálatban mutatkozik meg."

II. János Pál pápa karizmája túlmutat a Katolikus Lexikon fentebbi meghatározásán, mert az teljességében a jót szolgálja. Túlmutat abban is, hogy egyháza szolgálatán keresztül az egész világért felelősséget érez.

A karizma egyszerűen a Szentlélek ajándéka, de amit e tekintetben érzünk, azt csak fogyatékosan lehet körülírni, vagy benyomásokkal rávilágítani a karizma mélyebb lényegére, összetettségére. Hányféleképpen nyilvánulhat meg ugyanabban az emberben, mit adhat ereje teljében, s mit megfáradt zarándokként, szolgálatának huszonötödik évében. Két életszakasz, két pillanatkép.

*

II. János Pál megnyilvánulásai más dimenziókba segítenek, kiteljesítik világlátásunkat, ráirányítják figyelmünket a problémák megértésére, megoldási lehetőségeire, a keresztek elfogadására. A pápa kiemel a hétköznapiságból, emelkedett, de reális, empátiával rendelkezik, kapcsolatot teremt egyénnel, személyiséggel, kisközösséggel, tömeggel. Segít hordozni keresztjeinket, azonosul kis és nagy gondjainkkal. Társadalmi rangtól függetlenül a kisember, a közember, a kiemelkedő ember nála mind személyiség: tisztelendő, esendő személyiség.

Távlatokat nyit, új ösvényekre vezet, általa feltárul a világ sokszínűsége, kitágítja a horizontot. Megítéli a világ dolgait, meglátja és elénk tárja a jó gazdagságát, és kimondva-kimondatlanul, de határozottan jelzi, érzékelteti a rosszat. Az ő gondolata a mienk, inspirál, magával ragad, továbbgondolásra ösztönöz, kiteljesíti életünket. Belép az életünkbe. Vágyat ébreszt a tökéletesedésre, melengeti a lelkeket, biztat, bátorít, buzdít a hit növelésére, megtartására, kiteljesítésére, Krisztus követésére. Példaképet állít, eszmények iránt fogékonnyá tesz.

Nem szerepet játszik, magát adja, a lényegét nyújtja. Mosolya felold, megnyugtat, ellazít, ráhangol lelkiségére, a szeretet világára. Tekintetével megigéz, gesztusa egyszerű. Sugárzik belőle az erő, a hit, a bizalom, a jó szándék, a megértés, az együttérzés, az alázat. Komolysága pillanathoz illő, de ha kell, szelíd humorrá, fiatalságot megértő hamiskás mosollyá változik. Tud lágy lenni, de határozott. Megfontolt, de oldott. A lényeget keresi, lényegre törő.

Övé a Krisztus által adott igazság, hit, szeretet. Tekintélye Istentől ered. A szeretet által válik naggyá, hitelessé, igazsága meggyőzővé. Ő az isteni küldött, ki szelídségével, varázsával mindent megtesz, hogy átalakítsa a világot, hogy beteljesedjék jelmondata: "Életünk Krisztus!"

*

II. János Pál karizmatikussága mindenkit megérint, még ha megnyilvánulási formái változnak is az idők múlásával. Idős korában más vonásai kerülnek előtérbe. Egyre jobban érződik, hogy az időtlenséget szolgálja, más a derű, amit sugároz. Úgy érzi, súlyosabb a gond, amit vállára vesz, nagyobb a felelőssége, mégis ráismerünk hitelességének kikezdhetetlenségére.

Mindig azt mondja, amit az egyház, az örök értékek hordozója tanít. Járja a két évezredes egyház zarándokútját, nem tévesztve szem elől küldetése lényegét: hirdetni az Igét, az Igazságot, a Szeretet parancsát, miként Szent Pál tette azt szent meggyőződéseként, akár alkalmas, akár alkalmatlan az a világ számára. Járja a saját zarándokútját a világban. Szándéka, hogy mindent összehozzon, mindent elrendezzen, tanúságot téve tíz- és százezrek, a világ előtt arról: mi az elkötelezettség, mi a helyes út, a megalkuvás parányi szikrájának sem engedve teret. Kielégíti azokat az igényeket, amelyek az emberben rejlenek az abszolútum, a jó iránt. Kérlelhetetlen a hit dolgaiban, át akarja menteni a következő évezredre az örök emberi értékeket, de szelíden, következetesen, kitartóan, mint Szent János. Pápai névválasztásában is tudatos kívánt lenni. Derűje, amit sugárzott, öregkorára bölcs megértéssé változott, mozgása már a fáradt testé. Tekintete azonban mindent elárul. Aggódás és mérhetetlen felelősség az egyház hajójának irányításáért: a délibáb módjára hol közeli, hol távoli ökumenizmusért, az egyház sokszínűségéért, de egységéért, jövőjéért is.

A boldogok és szentek sorából újabb és újabb példaképeket állít elénk, tanúságot téve arról, hogy hányféleképpen lehet megfelelni Isten szándékainak. Fáradtságában is tükröződik az elszántság és alázat sajátos ötvözete. Fájdalom a világ bűneiért, tévelygéseiért: a háborúk, merényletek, igazságtalanságok, a mérhetetlen szegénység, gazdasági kizsákmányolás, az egyenlőtlenségek, a megosztottságot erősítő felfogások miatt. Az emberi élet védelméért szent odaadással küzd.

Lelkierejét Istenbe vetett mély hite mellett megsokszorozza olthatatlan Mária-tisztelete is. Egy évezreddel Szent István királyunk után ő az egyházat ajánlja Szűz Mária oltalmába, féltve, óva a nyájat, sürgetve a kiengesztelődést. Tudja, hogy küldetése van, ismeri az emberi gyengeséget, érzékeli a megoldatlan problémákat, melyeket ő maga sem tud megoldani. E mérhetetlen felelősség súlya alatt már-már összeroskad, de tudja, hogy Christophorus módjára kell hordoznia a világ terheit, hogy mindannyian átérjünk a reménnyel teli túlsó partra.

Íme az Isten küldötte, aki a Szentlélek erejével él, hat és "jó sáfára a Királyi Embernek".

Horánszky Nándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu