Merre tovább, nyugdíjak?

Lesz-e nyugdíjunk, és mekkora? Kit ne foglalkoztatna ez a kérdés a mai átmeneti időkben. A nyugdíjrendszerek válsága, illetve reformja szerte a világon az érdeklődés középpontjában áll. Azokban az országokban is, ahol a tulajdonviszonyokat és a jóléti intézményeket, vívmányokat nem áldozták fel utópisztikus, kommunisztikus kísérletek oltárán. Nálunk azonban, és valószínűleg a többi volt szocialista országban is csak egy dolog biztos, az, hogy egyelőre kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan, milyen feltételekkel köszöntenek majd ránk a megérdemelt pihenés évei, esetleg évtizedei.

Ezért is nagy érdeklődés kísérte Mészáros József, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője előadását a nyugdíjrendszer kívánatos átalakításáról október 30-án Újpesten, a Barankovics Akadémia és az Ister Kulturális Egyesület szervezésében.

A magyar nyugdíjrendszer az elmúlt egy évtized alatt sokat változott, történtek jelentős reformlépések, de még nem beszélhetünk egy olyan rendszerről, melynek hosszú távú fennmaradása biztosított volna - mondotta az előadó. Ezért elkerülhetetlen a rendszer további reformja, egyelőre azonban nincs összhang a szakértők között.

A tömegeket érintő nyugdíj alig több mint százéves múltra tekint vissza, kialakulásának legfontosabb oka az idősekről gondoskodó hagyományos közösségek felbomlása, s az általuk nyújtott biztonsági háló megszűnése volt, ami párhuzamosan zajlott a személytelen intézmények és intézményi megoldások, vagyis nyugdíjrendszerek kiépülésével.

Ez a folyamat csak állami beavatkozással történhet, hiszen a nyugdíjrendszerek lényege az állam által előírt kényszermegtakarítás. Erre azért van szükség, mert az egyének hajlamosak előnyben részesíteni a jelen fogyasztást a későbbivel szemben, ezért önkéntesen általában nem képesek az előtakarékosságra.

A jelenlegi nyugdíjrendszerek Európában azért kerültek válságba az utóbbi évtizedben, mert a várható élettartam állandóan emelkedik, és egyre csökken a születések száma. Vagyis nő a népességen belül az idősek, s fokozatosan csökken az aktív munkavégzők aránya. Emiatt a társadalombiztosításnak egyre növekvő ellátási igényekre kell felkészülnie - a csökkenő járulékbevételek mellett.

Az állami nyugdíjrendszer nem azt jelenti, hogy az állam gondoskodik a nyugdíjasokról. A nyugdíjrendszer lényege az államilag elrendelt és irányított kényszermegtakarítás, tehát a nyugdíjasok valójában önmagukról gondoskodnak, viszont az állam "gondolkodik" helyettük (nem hagyja, hogy ne takarékoskodjanak!).

A nyugdíjrendszerekkel kapcsolatosan egy megkerülhetetlen fogalom a szolidaritás. Nagyon sokan ezt a nyugdíjrendszerek lényegének tekintik, de ez nem helyes - mutatott rá az előadó. - Szolidaritásra szükség van, de nem szabad, hogy ettől a nyugdíjrendszer kiszámíthatatlanná váljék. Ezért a rendszert úgy kell megkonstruálni, hogy a szolidaritási jellegű újraelosztás mértéke rögzítve legyen.

A jó, illetve a kívánatos nyugdíjrendszer átlátható, korrekt, teljes körű, rugalmas, harmonizált, tiszta, feltőkésített, és elősegíti a hosszú távú gazdasági fejlődést. Egy rendszer akkor átlátható, ha a befizetések és a jogosultságok között szoros összefüggés van, s ezt mindenkor pontosan közlik az érintettekkel. Az átláthatóság alapkövetelménye, hogy a rendszer alapját a befizetések adják. A korrektség azt jelenti, hogy a befizetések és a kifizetések minden biztosított esetében átláthatóak, követhetőek. A korrektség fő korlátja a teljes körűség követelménye. Eszerint a rendszernek alapszinten gondoskodnia kell azokról is, akik nem tudnak magukról gondoskodni, vagyis a nyugdíjrendszernek be kell töltenie bizonyos szolidarisztikus funkciót is, de természetesen ennek is kiszámíthatónak kell lennie.

Fontos az is, mondotta az előadó, hogy a nyugdíjrendszer rugalmas legyen, hogy a nyugdíjba vonulás ne jelentsen abszolút cezúrát, mint jelenleg, hiszen a nyugdíjat fel lehet függeszteni és újraindítani, s általában: a nyugdíjba vonulás időpontját és körülményeit tág határok közt maga a biztosított szabja meg.

A feltőkésítés, vagyis a nyugdíjalapok feldúsítása az állami vagyonból Mészáros József szerint azért fontos, mert leveszi az aktív korosztályról a náluk idősebb korosztály aktuális eltartásának a terhét, s a nyugdíj nagyságát biztosabbá teszi, amennyiben az nem fog függeni az esetleges kedvezőtlen demográfiai folyamatoktól.

Sz. Cs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu