Aki az örökséget továbbviszi

Beszélgetés Nirmala nővérrel, a Szeretet Misszionáriusainak elöljárójával

"1958 márciusát írtuk. Bekopogtam, és egy nővér jött ajtót nyitni. Azt mondtam, hogy Teréz anyával szeretnék beszélni. Ő kijött, ugyanezen az ajtón. Ránéztem, és az első, ami megérintett, a pillantása volt. Amikor rátekintettem, azt gondoltam: ez az ember már nem is a földhöz tartozik, hanem az éghez."

Negyvenöt év telt el azóta, de erre a tekintetre a nepáli származású Nirmala Joshi nővér - Teréz anya utóda a szerzetesközösség élén - úgy emlékszik, mintha ma történt volna. A fiatal hindu leány azért kopogott ezen az ajtón, hogy választ találjon arra, miként lehet Jézust megismerni.

Nirmala nővér! Mit jelentett az Ön számára Teréz anya boldoggá avatása?

- Bizonyosságot, hogy a Teréz anya által végigélt élet nemcsak Istennek kedves, hanem alkalmas arra is, hogy őt immár a boldogok oltárán tiszteljük. Azonkívül mindannyiunk számára fontos üzenetet is: amint Teréz anyánk, úgy mi, nővérek is szentek lehetünk. Mindenki szent lehet. Van valaki, akire föltekinthetünk, akinek az életét és az erényeit méltóan követhetjük.

Teréz anya a szegények ügyvédjének nevezte el Önt, mivel szerzetesként jogi doktorátust is szerzett...

- Első fogadalmaimat követően Teréz anya előírta számomra, hogy szerezzem meg a jogi diplomát. Doktoráltam, de soha nem praktizáltam. Egy nap azt kérdeztem tőle, miért kellett nekem jogot tanulnom? A válasza ez volt: te korábban jogot szerettél volna tanulni, de eljöttél ide, és lemondtál tanulmányaidról, ezért tehát most valamit viszszaadok neked abból, amiről lemondtál. És hozzátette: te már gyakoroltad a törvényt, amit tanultál, de nem az emberek bíróságain, hanem Isten és az Ég legfőbb bírósága előtt, amikor a legfőbb törvényt alkalmaztad, vagyis a szeretetet. Így, amikor a legszegényebbek ügyeit véded az Úr mellett, akkor már a törvényt alkalmazod.

Ön a Kongregáció kontemplatív ágát vezeti. Tapasztalata szerint mi a különbség szemlélődés és tevékenység között?

- A tevékenység a szemlélődés gyümölcse. Amikor az Úrral egyesülünk az elmélkedésben, akkor egy olyan fényt, egy olyan szeretetet kapunk, amelyre szükségünk van, és amelyet később mások szolgálatában alkalmazni tudunk.

Mi maradt meg emlékezetében Teréz anya életének utolsó pillanataiból?

- Amikor Teréz anya az ágyon küzdött a halállal, akkor beléptem a szobájába, és ezt mondta: nem tudok lélegezni. Ekkor segítségért kiáltottam. Jöttek a többiek. Teréz anya rám tekintett, valami olyan tekintettel, mintha azt mondta volna: ments meg engem!

Akkor arra gondoltam: az első, ami megérintett engem, amikor őt megismertem, a pillantása volt, és most ismét... Ez volt az utolsó pillanat, amikor ő még élt, és a tekintetünk találkozott egymással.

A temetés napjának milyen különleges eseményét tudná felidézni?

- Nem egy részletet, hanem az egészet. A legkülönfélébb népek és kultúrák képviselőit vonzotta oda... Ő meghalt, de annál inkább élt! Mert összegyűjtötte ezeket a személyeket. Ez nagyon szép volt. Nagyon meglepett engem azon a napon Kalkutta népe. A tömeg csak jött, csak jött...

És amikor a végén visszatértünk az anyaházunkhoz, a tömeg, amely a temetési menetet kísérte, állandóan azt kiáltotta: "Teréz anya! Légy halhatatlan!" Ezt soha nem felejtem el. Ez nagyon megérintett engem.

A kongregáció vezetésére Teréz anya adott az Ön számára valamilyen tanácsot?

- Semmi különöset. A tanácsa mindig az volt: tápláljátok az Istennel való kapcsolatot, mozdítsátok elő saját életszentségeteket, és szeressétek egymást kölcsönösen.

Ön még Teréz anya életében átvette a kongregáció vezetését. Mi a különbség az akkori és a mostani helyzet között?

- Természetesen ha Teréz anya még fizikailag is velünk volna, sokkal könnyebb lenne, mert mindig számíthatnék rá. Ugyanakkor, bár nincs fizikailag jelen, mindannyiunknak az a meggyőződése, hogy ő mégis közöttünk van. Továbbra is fordulhatunk hozzá, kérhetjük a segítségét problémáink megoldására. Egy bizonyos értelemben most sokkal inkább tud segíteni, mint korábban...

Teréz anya azt mondta, hogy az Evangélium a kezünkben van. Mit akart ezzel kifejezni?

- Ő szent volt, és azt akarta, hogy mindannyian szentek legyünk. Ezért ezt mondta: el kell köteleznetek magatokat a megszentelődésben Isten szeretetével és Isten segítségével. Állandóan ezt ismételte, a szavakat pedig a kéz öt ujjához hasonlította: akarok - Isten - áldásával - szent - lenni. És a mód ehhez a szentté váláshoz - Isten válaszaként - a másik kéz ujjait sorra véve: Te - ezt - már - megtetted - nekem. A két kéznek az összefonódásával, mondta Teréz anya, érhetjük el az életszentséget. Vagyis a felebarát iránti szeretet és az imádság által.

(Az olasz Avvenire című lap 2003. X. 26-i számából)

Fordította: Kránitz Mihály, a PPKR rektorhelyettese

Nirmala nővér 1934-ben, Ranchiban született, ahová Nepálból származó szülei menekültek. Családja a brahmanok családjához tartozott. Huszonnégy évesen döntötte el, hogy a hinduizmusból áttér a keresztény hitre, és belép Teréz anya nővérei közé. Ő a Szeretet Misszionáriusai első nővéreinek egyike volt. Teréz anya rábízta Panamában a rend külföldi házának irányítását. Majd később Európában és Washingtonban más házakat is. Amikor 1976-ban Teréz anya megalapította a rend szemlélődő ágát a nővérek számára, Nirmala nővért kérte meg ennek irányítására. Végül 1997 márciusában, hat hónappal az alapító halála előtt átvette Teréz anyától a Szeretet Misszionáriusainak vezetését.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu