A papság helyzete a mai világban

Az Unio Apostolica Cleri papi közösség október 29-én megtartott országos közgyűlésén Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök a papság helyzetét mutatta be. A megváltozott, szekularizált környezet következtében a lelkipásztornak újra kell gondolnia, hogy Krisztus változatlan Örömhíréről miként tegyen tanúságot. Nehezíti a helyzetét, hogy a paptársak száma csökken, ugyanakkor pedig újabb pasztorációs lehetőségek nyílnak számára. A tapasztalat szerint a vallástalan környezet magányossá, a megfeszített munka kimerültté teheti a papot. Mit lehet tenni? A püspök szerint a legfontosabb feladatok a következők: a püspök és a vele közösségben levő papság (presbyterium) kapcsolatának a megerősítése, a papság emberi, baráti kapcsolatainak elmélyítése és világi munkatársak alkalmazása. A hozzászólók jelezték, hogy ahol ezekre komolyan törekszenek, ott az egyházközség életében a megújulás jelei mutatkoznak.

A második előadó, Benkő Antal jezsuita az "önmegvalósítás" fogalom helyes értelmezéséről beszélt. A keresztény értelmezés szerint az önmegvalósítás nem jelent túlzott individualizmust, egoizmust vagy önmegváltást, mint ahogy nem jelent öncélként felfogott aszkézist sem. A helyes értelmezés szerint az önmegvalósítás azt jelenti, hogy az ember egészséges önszeretettel elfogadja önmagát, célokat tűz ki maga elé, de hitéből fakadóan megnyílik Isten kiáradó kegyelme, szeretete előtt, és engedi, hogy az alakítsa, formálja életét. Ez a gondolat fejeződik ki Szent Ágoston klasszikusnak mondható tételében, amely szerint "aki megalkotott téged nélküled, nem üdvözít téged nélküled". A pap életében az "önmegvalósítás" az Istennek való önátadás által és a rábízottak szolgálata révén valósul meg.

Beran Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu