A HÉT SZENTJEI

Nagy Szent Leó pápa

Szeretteim, osztatlan a mi közösségünk a hit és a keresztség egységében, és egyetemes a méltóságunk boldog Péter apostol oly szent szava szerint: Ti, mint élő kövek, épüljetek fölé lelki templommá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Tehát választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok (1 Pét 2,5.9).

Mindazokat ugyanis, akik Krisztusban újjászülettek, valóban királyokká teszi a szent kereszt jele és papokká szenteli a Lélek kenete. Értse meg tehát minden keresztény, aki szellemi módon és a Lélek szerint él, hogy a mi tisztségünk sajátos szolgálatának kivételével ők is mindannyian részesei e királyi nemzetségnek és papi tisztségnek. Mert valódi király az, akiben az Istennek alávetett lélek uralkodik a test fölött. És tökéletes papi tevékenység az, amikor valaki tiszta lelkiismerettel áll Isten elé, és bemutatja szíve oltárán az istenszeretet szeplőtelen áldozatát.

(Nagy Szent Leó pápa beszédéből)

Tours-i Szent Márton püspök

Miután Márton helyreállította a békét a candes-i egyházmegyében, és már visszatérni készült a monostorba, hirtelen elhagyta testi ereje. Erre összehívta a testvéreket, és jelezte nekik, hogy nemsokára meghal. A szomorúsággal és gyásszal eltelt testvérek ekkor így siránkoztak: "Miért hagysz itt minket, atyánk? Elhagyatottságunkban kinek a gondjára bízol minket? Ragadozó farkasok támadják meg nyájadat. Ha nem leszel pásztorunk, ki véd meg bennünket, hogy prédájukká ne legyünk? Tudjuk ugyan, hogy Krisztus után vágyakozol, de jutalmad megmarad, és nem lesz kisebb akkor sem, ha később nyered el. Szánj meg hát inkább minket, akiket elhagyni készülsz!"

Ekkor siránkozásuktól megrendülve Márton maga is könnyekre fakadt, mert Istennel teljesen egyesült lelke készséges volt a segítségükre. Mintegy a siránkozóknak válaszolva így imádkozott az Úrhoz: "Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától. Legyen meg a te akaratod!"

Azért nem akart maga választani, mert sem a haláltól nem félt, sem a munkás élettől nem vonakodott. De szemét és kezét állandóan az ég felé emelve, nem szűnt meg rendíthetetlen lélekkel imádkozni.

(Részlet Sulpicius Severus leveléből)

Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító

Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! (Lk 22,19)

Ez a szentség főképpen azért hasznos, mert megadja ebben az életben a kegyelem teljességét.

Lehet-e valami annál édesebb, mint amikor Isten a maga teljes édességét nyújtja nekünk? Fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amelyben minden gyönyörűség megvolt, és minden íz édessége. Ez az ajándékod megmutatta, hogy milyen jóságos vagy fiaidhoz. Mindenkinek kívánsága szerint adtad, mert ki mit kívánt, azzá vált neki az étel (Bölcs 16,20-21).

Ennél üdvösebben már nem lehetett tenni. Ez a szentség az élet fájának a gyümölcse. Aki ezt őszinte hittel eszi, az az örök halált meg nem ízleli.

A szeretetet ennél jobban nem lehetett kifejezni. Ez ugyanis szeretetet és egységet létrehozó szentség. A legnagyobb szeretetnek a jele az, hogy önmagát adja eledelül. Mintha csak azt mondaná: annyira szerettem őket és ők is engem, hogy én az ő szívükben vágytam lenni, és ők úgy vesznek magukhoz engem, hogy velem egy testté válnak, és a tagjaim lesznek. Ennél bensőségesebben és valóságosabban nem is egyesülhetnének velem, sem én ővelük.

Az örök élet lényege abban áll, hogy Isten a saját gyönyörűségében részesíti a boldogságban élőket.

(Nagy Szent Albert püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu