|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Homíliavázlat Élő kövekké válni Templomot ünneplünk a mai napon - "minden templomok anyja", a római lateráni Szent János-bazilika felszentelésének ünnepében kicsit a földkerekség összes katolikus templomát is. De vajon mi a fontos, mi az ünnepelni való egy templomban? A legkézenfekvőbb válasz: maga az, hogy "van", hogy "ott van". Belépni egy templomba (a mai rohanó életben különösen) a nyugalom esélyét jelenti; templomaink a bennük eucharisztikusan jelen lévő Krisztussal a béke szigetei. Ezenkívül jó tudni, hogy Istennek van "háza" itt a Földön - így meg tudjuk őt látogatni, kicsit jobban át tudjuk élni hozzánk való közelségét... Kapu nyílik a templomon keresztül a menny világába. Mindezeket a katolikus hagyománytól átszőtt emberi gondolkodás mondja. De hallgassuk meg azt is, mit tanít nekünk az egyház a templomról ma a Szentírás szavával. Észre kell vennünk, hogy mindjárt az első olvasmány a templomról beszélve nem befelé, hanem kifelé halad. Ezékiel az angyal vezetésével kilép a szentélyből, és odakint: az úton, a sivatagban, a Holt-tengernél tapasztalja meg igazán annak az áldásnak éltető voltát, mely Isten házából, az Úr szilárd jelenlétéből fakad. Arról beszél nekünk ez a részlet, hogy templomainknak nem önmagukban van végső értelme: a világért vannak, az egész teremtést kell átjárnia annak az isteni ajándéknak, melyet őriznek és hordoznak. S így mi, keresztények, a "templom emberei" sem zárkózhatunk be és el a világ elől: életünknek olyanná kell lennie, hogy érezhetővé váljék a világban az általunk hordozott áldás! Annál is inkább, mert - és erről már a szentlecke szól - mi magunk is templom vagyunk, mi vagyunk a templom. Élő kövekké válni Isten épületében - nagy felelősség. Nem hivatkozhatunk és nem hagyatkozhatunk egykori, egyszervolt emlékekre, érdemekre ("én fiatal koromban ministráltam", stb.) - most kell életünkkel Krisztus köztünk kezdődő országának alkotóivá alakulnunk! S ez hogyan történik? Az evangéliumban ott a válasz: a templomnak meg kell tisztulnia, hogy betölthesse hivatását, az Atyával való találkozás helye lehessen. Márpedig a templom megtisztítása Jézus számára sem hozott dicsőséget: ellenfelei még elítélésekor is szemére vetik e prófétai tettét. Ha meg akarunk tisztulni a bűnöktől, a restségtől, mindattól, ami elválaszt bennünket Istentől, ne számítsunk a világ vagy akár környezetünk elismerésére, segítségére. Részben vagy teljesen lerombolódhat e döntés nyomán a mi életünk "temploma" is - nehogy visszarettenjünk! Egy erőforrásunk van: ez által a nehéz vállalkozás által, mialatt az életszentség felé törekszünk, Krisztushoz kezdünk hasonlóvá válni, s nem csak áldozatában részesülünk, hanem mindent beteljesítő harmadnapi feltámadásában is. Nobilis Márió
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|