A szociális reformért küzdött

Giesswein Sándor halálának 80. évfordulójára

A keresztényszociális reform hazai élharcosa zseniális szellemi képességekkel megáldva jött a világra Tatán 1856-ban, gazdatiszt apa és osztrák édesanya gyermekeként. Piarista, majd bencés diákévek után teológiai tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. 1878-ban szentelték pappá. Nemcsak kiváló hittudományi képzettséggel, de nagy nyelvtudással, a keleti nyelvekben való jártassággal is rendelkezett, valamint jó matematikusnak számított. Kápláni és matematikatanári évei után a győri püspöki aula szolgálatába került, 1898-tól már kanonok. Közben tovább bontakozott sokoldalú tehetsége. Szentírástudományi műveit vallástörténeti tanulmányok követték, 1890-ben megjelent öszszehasonlító nyelvészeti munkája pedig már külföldi elismerést is aratott. Foglalkoztatta az eszperantó világnyelv is.

Győri éveiben, a XIX. század utolsó két évtizedében figyelme a munkásság helyzete felé fordult. Alapélménye volt egy szociáldemokrata munkásgyűlésen elhangzott egyházellenes beszéd és ugyanakkor egy újságcikk, mely "részeg csürhe népnek" nevezte a munkásokat. Ezután rövidesen sikerült a munkások egy részét maga köré gyűjtenie. Belemélyedt a szociális kérdés tanulmányozásába, de nem maradt meg elvi síkon, hanem munkásszervezeteket alapított. Manning angol bíboros és Ketteler mainzi püspök voltak példaképei a társadalmi tevékenységben, a keresztényszociális törekvésekben. Manning bíborosról írta: "Ő az 1899. évi angol dokkmunkások nagy sztrájkja alkalmával a munkások jogos követelményeinek szószólója volt, s midőn emiatt azzal vádolták, hogy a szocializmussal tart, azt mondotta: "Ej, bizony én azt nem is tudtam. Amit mások szocializmusnak mondanak, az előttem keresztény kötelesség."

Tizenhat éven át volt a néppárt országgyűlési képviselője (1905-1923). A mosoni Kühne-gyár munkásai választották meg újra és újra. Ő alapította Győrött az első keresztény munkásegyletet. Budapesten 1898-ban megalakította a keresztény szövetkezetek központját. Az osztrák mintára szervezett keresztényszociális tanfolyamok előadója volt. Miután csalódott a Zichy Nándor vezette Katolikus Néppártban, kilépett ugyan, de továbbra is képviselővé választották, és folytatta küzdelmét korábbi kijelentéséhez hűen: "Amidőn egy politikai átalakulás előtt állunk, először a szociális fejlődés alapjait kell előkészíteni."

Tovább is kísérleteket tett a politika terén, hogy a saját maga alapította keresztényszociális pártban küzdjön eszméi megvalósításáért, de ott sem talált visszhangra. Már nem volt a Szent István Társulat alelnöke, és lemondott a Szent István Akadémia elnöki tisztéről is, de súlyos csalódásai ellenére is egyházának hű papjaként küzdött haláláig a keresztényszociális és demokratikus társadalmi berendezkedésért. A keresztény kultúra széles látókörű művelőjét és a hazai kereszténydemokrácia úttörőjét tiszteljük benne.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu