LITURGIA

Krisztusra alapozott templom

Évközi 32. vasárnapunkon idén a lateráni bazilika felszentelésének ünnepét üljük. A Konstantin császár által 324-ben építtetett első templomot a Legszentebb Üdvözítő címére szentelték fel, s a mellette található lateráni palota a XVI. századig, a Vatikán kiépítéséig a pápa székhelye volt. Az időközben tűzvész, földrengések és fosztogatás áldozatául esett bazilikát 1726-ban XIII. Benedek pápa újjáépíttette, és a Megváltó és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelte fel.

Mint a pápa címtemploma, a lateráni bazilika első a római patriarchális bazilikák között, sőt, a "földkerekség minden templomának anyja és feje", melynek szentelési évfordulóját a Szent Péter és mindenkori utódja iránti tiszteletből üli meg az egész világegyház.

Az ünnepi szentmise szövegeiben végig megtalálható az egyháznak mint élő kövekből épülő templomnak és a Mennyei Jeruzsálem előképének újszövetségi szimbolikája. Szent Pál apostol a korintusiaknak írt első levelében (szentlecke) úgy beszél a keresztény közösségről, mint Isten épületéről, melynek egyedüli alapja csak Jézus Krisztus lehet. Mi mindanynyian egyenként is Isten templomai vagyunk, tehát nem a magunkéi, hanem olyan épület, amelynek célja önmagán túlmutat: azért áll fenn, azért létezik, hogy szentségével és szépségével Isten dicsőségére legyen.

Az egyház nem tud hitelesen létezni pusztán csak a keresztlevelüket lobogtató, önfejűen és individualizáltan élő, létüket pusztán a világban való előmenetelre alapozó megkereszteltekben. A keresztségben a Krisztushoz kapcsoltaknak állapotbeli kötelességük Krisztus Lelke által Isten épületévé épülni, összekapcsolódva a többi megkeresztelttel. Mindezt annak a felelősségnek a tudatában tesszük, hogy az épületben minden kőre szükség van: a szem előtt levőkre éppúgy, mint a falakat láthatatlanul erősítőkre.

Minden megkeresztelt, aki elhagyja a helyét, aki megszűnik (vagy el sem kezd) az egyház közösségében önmaga és a világ megszentelésén tevékenyen közreműködni, Krisztus templomát, jelenlétének szent jelét rongálja.

A világ bármely pontján élő katolikus közösségek számára egyformán fontos ünnep a mai, mert a Péter-utóddal, a pápával való egység megünneplése mindnyájunkban világossá teszi: egyedül és csakis Krisztusra, a legfőbb Pásztorra alapozhatjuk életünket, csakis így válhatunk Isten örömére és dicsőségére egyházzá ebben a világban.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu