|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szent Gellért-érdemérem a matektanárnak Nyugdíjasként is a katedrán áll; matematikát tanít a kaposvári katolikus gimnáziumban. Emellett zarándoklatokat szervez, könyvet, ruhaneműt gyűjt Erdélybe, Kárpátaljára, énekel a Szent Imre-templom kórusában, s ő a KÉSZ helyi titkára. Szinte mindig kezében a fényképezőgépe, ugyanis szenvedélyes fotós. Több ezer darabos archívumában a természet és az építészet csodái, úrnapi körmenetek, gyalogos zarándoklatok, egyházi kórustalálkozók és püspöki misék felvételei éppúgy megtalálhatók, mint a katolikus gimnázium felújításának és bővítésének képi mozzanatai. Mintegy másfél ezer fénykép rögzíti a különböző munkafázisokat. Szörényi Jánosné a Kaposvári Egyházmegye megalapításának tizedik évfordulója alkalmából a székesegyházban tartott ünnepi szentmisén Balás Béla püspöktől vette át a Szent Gellért-érdemérmet. Negyedszázados tanári múlttal a háta mögött, tizenkét éve szegődött el a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumba: Ozsváth Ferenc, akkori igazgató hívó szavára hagyta ott a Munkácsy gimnáziumot. - Nagy kaland egy állami iskola megteremtése is, egy katolikus intézmény létrehozása azonban még nagyobb kihívást jelentett - vallja a matematika-kémia-rajz szakos tanárnő, aki csaknem tíz éven át igazgatóhelyettes volt. - Legfőképpen azért, mert április második felében dőlt el, hogy szeptembertől indulhat a gimnázium. Mind a hatvannégy jelentkezőt felvettük, s két osztályban kezdődhetett el a tanítás. Főállásban mindössze hárman voltunk, a többi kolléga óraadóként dolgozott. Az igazgatónk a város nagy nevű tanárait gyűjtötte maga köré, többek között Kontra Józsefet, Lóczy Istvánt és Szántó Lászlót. Pásztor Lajosné kolléganőmmel reggeltől estig álmodtuk a jövőt. Nem szegte kedvüket az sem, amikor az egyik, nyomorúságos körülmények között élő tanítványunk kapcsán megjegyezték: na, szép iskola lehet, ha még őt is felvették! Ez a hajdani diáklány ma bíró, és az abortusz elleni küzdelem egyik "élharcosa". Egyébként a jelenlegi tanári karban több olyan fiatal pedagógus van, aki itt érettségizett. S hogy most milyen a gimnázium? A tanárnő szerint szervezetileg, gazdaságilag és a feltételrendszer tekintetében most született meg. Elmondja: Rózsás László székesegyházi plébánosnak, az egykori gazdasági helynöknek, a főpásztornak és a jelenlegi igazgatónak, Garai Lászlónak is mindig szívügye volt az iskola. Nemcsak az átalakítás, a bővítés és a nemzetközi mérkőzések lebonyolítására is alkalmas tornacsarnok építése volt látványos, hanem a hitélet is megerősödött. A szentmisék bekerültek az órarendbe, s ha lesz mód osztályonkénti misére, még hatékonyabb lehet a vallásgyakorlás. Szörényi Jánosné mindig érezte Isten kegyelmét. Mint mondja: már az is csoda, hogy a somogyi megyeszékhelyen, ahol nem volt egyházi gimnázium, nemcsak létrejöhetett, hanem meg is erősödhetett ez az intézmény, hogy az elmúlt évek építkezései alatt nem történt baleset, hogy a tanulói létszám gyarapodásával párhuzamosan mindig megoldódtak a tanteremgondok, s emellett a diákok sikeresen szerepeltek az országos versenyeken. Gyimesfelsőlokra is eljutottak a tanulók, hogy segítsenek a csíksomlyói búcsúba érkező csángó magyarok pihenőépületének tereprendezési munkáiban. S természetesen ide sem üres kézzel indultak; két plébániát láttak el élelemmel, ruhaneművel, könyvvel, hogy legyen mit szétosztani a rászorulók között. A gimnáziumi évek különleges élményekről, találkozásokról, kapcsolatokról és kötődésekről mesélnek. 1995-ben például összeállt egy lelkes csapat, amely Szabó Réka rendezésében színpadra vitte Mária evangéliumát. Máriát egy barna hajú, csillogó szemű diáklány, Kiss Ildikó énekelte-játszotta - óriási sikerrel. Máriából - aki átmenetileg Grazban él férjével -, óvónő lett, és egy néhány hónapos kislányt dajkál. A tanárnő ott volt az esküvőjén, s menyasszonyi ruháját egy hajdani osztálytársa készíttette neki - ajándékul, szeretetből, s mert tudta: lehet, hogy barátnője nem tudná miből megvásárolni. Szörényi Jánosné most óraadóként tanít; osztályát szeretné felkészíteni az érettségire, s arra vágyik, hogy még többet fotózzon. Továbbra is a teremtett világnak, őseink örökségének, a hétköznapoknak és az ünnepi pillanatoknak a szépségét keresi. Lőrincz Sándor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|