Szentírás-magyarázat

"Saját teste templomáról beszélt..."

(Évközi 32. vasárnap - Jn 2,13-22)

A római liturgikus kalendárium szerint idén november 9-én az évközi "zöld" vasárnap (32.) helyett fehér színben üljük a XII. századtól "a Város (Urbs) és a Földkerekség (Orbis) minden templomának anyjává és fejévé" vált lateráni bazilika felszentelésének ünnepét.

Ezen a napon János könyvének 2. fejezetéből olvassuk az evangéliumot: a templom megtisztítását. Jézus első ízben megy Jeruzsálembe, hogy egyfelől eleget tegyen a törvény parancsának, másfelől meg, hogy bemutatkozzék, mint a törvény beteljesítője. A pogányok udvarában színes társaság veszi körül, hatalmas a nyüzsgés-mozgás, áldozati állatokat vásárolnak, és itt üzletelnek a pénzváltók is.

Jézus jó ideig nézi a vásári forgatagot, de a Lélek "megmozdul" benne, és kiűzi a "kufárokat" a templomból. Felborítja a pénzváltók asztalait: az Úr hajléka ugyanis nem üzlet és nem bank.

Különös módon a templomőrség nem avatkozik be a felfordulásba, a tanítványok pedig ámulva nézik a haragvó Jézust. Tettét prófétai jelnek gondolhatjuk, amely a régi prófétákat utánozza. János szövege inkább Zakariás prófétára emlékeztet, mint Jeremiásra: el innen, el a madarakkal is - vö.: "Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon" (14,21). A megzavart zsidók - talán prófétai jelekre emlékezve - azt firtatják, hogy milyen hatalommal teszed mindezt? (vö. 2,18). Rontsátok le a templomot és én három nap alatt felépítem azt (vö. 2,19) - válaszol Jézus. A Mester ebben a mondatban két olyan igét is használ, amely egyaránt vehető szó szerint és átvitt értelemben: lerontani a templomot, elveszíteni az emberi testet. Ugyanígy a felépíteni igének is két jelentése van: felépíteni egy épületet, feltámasztani a testet.

Jézus valójában harmadnapi feltámadásáról, saját templomáról beszél, amelyet a tanítványok is majd csak húsvét után értenek meg, miután Isten a tettek nyelvén (a feltámasztás révén) szól hozzájuk. Jézus templomi fellépése ugyanis egyértelműen egy "új korszak" bejelentése, a messiási idők érkezésének hirdetése. Az üdvösség gyújtópontja már nem a templom, hanem a feltámadt Krisztus, akinek értünk megtört teste és kiontott vére köré fogják kijegecesíteni istentiszteletüket az első keresztények.

Húsvét után tudjuk már, amit Szent Ágoston prédikál: "Krisztus Urunk tehát (testvérek) be akar lépni, és közöttünk akar lakni, ezért mondotta mintegy építő szándékkal: ťÚj parancsot adok nektek: szeressétek egymást!Ť (vö.: Jn 13,34).

Parancsot adok nektek, mondta. Amíg ugyanis régiek voltatok, még nem alkottátok az én házamat. Saját romjaitokban hevertetek. Szeressétek tehát egymást, hogy kiemelkedjetek régi romjaitokból."

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu