Budai Kulcsár János

Elégia

(Dsida Jenő emlékének)

Ősszel vagy nyáron,

ha ott járok Kolozsváron,

megnézem kriptád

szomorú titkát.

Sírodra viszek majd

illatos csokrot és sóhajt.

Most ősz van. Sápadt az ég

mint a fal

mint az arcod, te szép,

fáradt fiatal.

Kinek is voltál gyermeke,

kristály-szavakkal

játszó remete.

Hol van Tinti kutyád,

s mennyei hangú furulyád?

Úgy képzellek el,

én együgyű -

mint szelíd bárányt ha legel,

s harmatot ringat a fű.

Télen vagy nyáron,

ha ott járok Kolozsváron,

megnézem szomorú kriptád

csöndes titkát.

Nem vagy adósa senkinek,

itt ver szívemben szíved,

mert érzem tiszta emberi varázsát,

s nem tudom feledni

arcod "romló földi mását".

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu