Jelenits István

Mit jelent számomra Esztergom?

Esztergomba tizenhat éves koromban jutottam el először: ladikkal ereszkedtünk lefelé a Dunán. Később is többször volt kirándulásaim célpontja, kajakkal, kerékpárral. Gyalog úgy érkeztem meg a bazilikához, mint aki már-már hazatér ide. Egy kicsit fáradtan jártam végig a látnivalóit, tanárként diákjaimat is sokszor, szívesen kalauzoltam közöttük. Lehetőleg fölvittem őket a bazilika kupolájába, s a Szent Tamás-templomhoz is.

Amikor a régi vár mellől nézegetem a vidéket, sokszor eszembe jut, hogy Szent István is gyakran fürkészhette itt a Dunát meg a környező hegyeket. Számon tartom, hogy ennek a várnak ostroma közben kapott halálos sebet Balassi, s ha Esztergomban járok, igyekszem fölkeresni a Babits-házat is.

Babits gyönyörű verset írt a szent király városáról, s van egy prózai írása is, amelyben Esztergom utcáin és történelmén vezet végig.

Kirándulásokon, zarándoklatokon túl, ünnepek kapcsolnak Esztergomhoz. Itt szenteltek diakónussá. Előtte vendégként a szemináriumban kaptam szállást egy éjszakára, s a szentelésre diákok is eljöttek Pestről kerékpárral. Utána én is biciklire ültem, együtt indultunk haza. Később voltam itt temetésen, pápalátogatáson, nagy nemzeti ünnepeken, legutóbb a millenniumi ünnepségen, amikor Melocco Miklós új Szent István-emlékművét leleplezték. Szeretem ezt a szobrot, remélem, éppúgy hozzátartozik majd a város képéhez, mint a bazilika.

Többször meghívtak ide lelkigyakorlatra. A ferenceseknél mondtam lelkigyakorlatos beszédeket, előbb a diákok, később a rendházban élő atyák, testvérek számára, s a szemináriumban a kispapoknak, s a főegyházmegye papjainak. Egy-egy ilyen lelkigyakorlat, lehet, többet jelent a lelkigyakorlat-vezetőnek, mint azoknak, akik meghívták maguk közé. A kispapokat előbb abban a házban találtam meg, amely most újra a szatmári irgalmas nővéreké. Legutóbb (többször is) az új épületben voltam vendégük. Azt gondolom, jó otthonra talált ott a szeminárium.

Ilyenformán szinte minden év- és napszakban sétáltam a város utcáin. Együtt éreztem vele akkor, amikor meglátszott rajta a mellőzöttség. Most pedig jól esik látnom a megújulást. Bízom benne, hogy elkerülheti a modernizálódás csapdáit. Milyen jó, hogy múltjából is egyre többet árul el - föltáruló középkori köveivel!

Prohászka Ottokár,Mindszenty József és sok kedves, személyes barát emléke kapcsolódik bennem ehhez a városhoz. Temettem is a temetőjében. Ha az utcáin járok, tudom, bármikor rám köszönhet valamelyik barátom, régi tanítványom, aki a ferencesek közt vagy a szemináriumban él. Ismerősként köszöntenek olyanok is, akiket én nem ismerek, de emlékeznek valamelyik előadásomra vagy lelkigyakorlatos beszédemre. A kántor, aki a temetések alkalmával segítségemre volt, régi, tatai piarista diák.

(A Belvárosi Harangszó nyomán)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu