Endrey püspök kálváriája

Származása és főleg kitűnő tárgyaló és megegyező készsége a XX. század második felében ránk szakadt elnyomás éveiben sikeres egyházpolitikussá tehették volna, ha nem lett volna egyházához oly hű - a hatalom pedig oly kérlelhetetlen. Így azonban egyszerű életrajza is a kommunista egyházüldözés vádirata lehet. Huszonöt éve pihent meg Uránál.

Nem számított, hogy Endrey Mihály a sok-sok népi származású főpap egyike. Édesapja a váci püspökség uradalmi kocsisa volt. Az 1905-ben született fiú hamar kitűnt ébredező papi hivatásával és értelmi képességeivel. Teológiai tanulmányait az innsbrucki egyetemen végezte. A váci papnevelésben nem csak mint dogmatika tanár, hanem mint a növendékek lelki vezetője is dolgozott. Egyházkormányzati tisztségei után, 1948-ban az Actio Catholica országos igazgatója lett. Senkit nem lephetett meg, hogy a diktatúra talán legnehezebb éveiben, 1950-ben egri segédpüspökké nevezte ki XII. Piusz pápa. Az AC-t továbbra is vezette.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc után kettős nagy feladat hárult rá és tette próbára becsületes tárgyalókészségét. Egyrészt meg kellett szerveznie a nyugati katolikus segélyszervek által beküldött segélycsomagok szétosztását, másrészt mint az Esztergomi Főegyházmegye vezetőjének (speciális delegátus, 1957. február 9-től) a Szentszék által elsőként kiközösített Horváth Richárd ciszterci és más vezető "békepapok" ügyében kellett eljárnia.

A vezető békepapok közül azért érte elsőként csak Horváth Richárdot a Szentszék büntetése, mert ő volt az egyetlen, aki írásban nyilatkozott arról, hogy semmit sem bánt meg, semmi tisztségéről nem mond le és nem vonul vissza. A többiek épp ellenkezőleg, amíg az Állami Egyházügyi Hivatal újjá nem szerveződött, írásban mindenről lemondtak, bűnbánatukat fejezték ki. Ezek élén járt Beresztóczy Miklós, aki visszavonultan, kolostori magányban látta akkor jövőjét.

Endrey Mihály püspök egyházpolitikai tehetségét szépen mutatta, hogy a forradalom után megpróbálta a kommunisták által szorgalmazott "békepapi mozgalomnak" kihúzni a méregfogát, és egyháziassá tenni. Ez lett volna a püspöki konferencia által vezetett Opus Pacis mozgalom feladata. A pártállam egyházpolitikája persze aztán alárendelte az Opus Pacist az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának (OBKB), hogy a pártirányítás továbbra is biztosított legyen.

Nem sokáig tűrték a hatalom részéről Endrey püspök egyházpolitikai vonalvezetését. Lemondatták az Esztergomi Főegyházmegye vezetéséről, és 1959-ben Vámosmikolára száműzték (kényszertartózkodási helyként) öt évre. 1964-ben, a Szentszékkel kötött "részleges megállapodás" évében a budapesti Bakáts-téri plébániára költözhetett, és ott "kisegítő lelkész" lett. Évek múltán lehetővé tették, hogy meghívják őt bizonyos püspöki szertartásokra, és szemet hunytak afölött, mennyien keresik fel tanácsért, bátorításért. Tekintélye egyre nőtt, de sajnos egészségét korán kikezdte a sok hányattatás. Amikor azután 1975. január 10-én váci megyéspüspökké iktathatták be, az Állami Egyházügyi Hivatal pontosan tudta, hogy betegsége miatt a lelkileg szálfaegyenes ember már sajnos nem a régi. 1977. július 4-én hunyt el az elmúlt évtizedek magyar egyháztörténetének nagy alakja.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu