Werner Alajos újratemetése Máriaremetén

Július 5-én Máriaremetén helyezik el Werner Alajos atya hamvait, aki huszonöt éven keresztül volt az ismert kegyhelyen gyóntatópap és kántor. Az "OMCET fáradhatatlan apostolának" életéről, munkásságáról méltatlanul keveset tudunk. Az ismert és elismert egyházzenész az elnyomás évei alatt is hű maradt hitéhez, olyannyira, hogy kétszer még a börtönt is vállalta keresztény meggyőződéséért.

A Magyar Kórus folyóirat tavaly novemberi számában Tóth József méltatta Werner Alajos életét és munkásságát. A személyes hangvételű írás számos olyan információt tartalmaz, mely által jobban megismerhetjük az egyházzenész pap sokáig háttérbe szorított alakját.

Az apai részről bajor eredetű Werner Alajos Tiszakécskén született 1905. július 14-én. 1928-ban szerezte meg teológiai doktorátusát a Budapesti Hittudományi Akadémián. Pappá szentelését követően Rómába ment. Az ottani Gergely Egyetemen doktorált - hazánkból elsőként - egyházzenéből. Papi működése mellett életében mindvégig központi szerepet játszott a szent zene. Miután hazatért az Örök Városból, Szombathelyen megalapította a Schola Cantorum Sabariensist. "Mesterségbeli tudásának" köszönhetően az általa szervezett és vezetett művészeti együttesek egytől egyig az egyházi zene élvonalába emelkedtek. Még Kodály Zoltán is felfigyelt Werner tehetségére, és lehetőségeihez mérten segítette is őt. (A legnehezebb időkben, 1957-ben például azért mehetett el a párizsi egyházzenei kongresszusra, mert Kodály kezességet vállalt érte.)

Werner atya rendszeresen feljárt Szombathelyről a fővárosba, hogy a Zeneakadémia egyházzene tanszakán óráit megtarthassa. Lendületet adott az Országos Magyar Cecília Egyesület munkájának, melynek később igazgatója is lett. Werner Alajos nevéhez fűződik a Szent vagy Uram! énekeskönyv bővített, új énekekkel, jegyzetekkel ellátott kiadása, a Hozsanna megjelentetése. Többek között Bárdos Lajossal és Harmat Artúrral ő szervezte meg az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus zenei programjait.

Szorosan kötődött a Regnum Marianum mozgalomhoz, hiszen másfél évtizedig házfőnöke is volt. A háború után részben ezért és az ifjúsági pasztoráció területén végzett munkája miatt kellett két - összesen ötéves - börtönfogságot elszenvednie. Kiszabadulása után komponált, különböző kórusművek mellett többek között misét és Te Deumot írt. 1950-ben kényszernyugdíjjal távolították el a Zeneakadémiáról, három évvel később pedig a Központi Papnevelő Intézetből küldték el, mondván, "szellemével fertőzi a fiatalokat". Ezután Máriaremetére került, ahol negyed évszázadon keresztül hittel, szeretettel és sugárzó jókedvvel szervezte a zenei életet, orgonált és végezte papi feladatait. A Vigilia 1971. szeptemberi számában jelent meg Werner Alajosnak Beethoven vallásos zenéjéről írt érdekes tanulmánya, mely egyben - áttételesen - saját művészi érdeklődésének is hű tükre. Ebben így ír a vallásos zenéről: Mit is mondunk vallásosnak? Mindent, ami a hit és a vallás eszméivel, eszményeivel, tényeivel, eseményeivel, érzéseivel szervesen összefügg. Nem az lesz vallásos zene, aminek vallásos címet adunk, hanem az, amelyik az említett transzcendens világból meríti inspirációit, érzéseit, mondanivalóját.

1978-ban, hetvenhárom éves korában hunyt el. A Farkasréti temetőben Lékai László bíboros, valamint rokonok, barátok, tanítványok búcsúztatták. Újratemetése most alkalmat adhat arra, hogy Werner Alajos alakja a köztudatban - egyháztörténeti és zenetörténeti szempontból is - végre méltó helyére kerüljön.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu