Kényszermunkások találkozója

1951 és 1956 között körülbelül negyvenezer "osztályidegen" fiatalt "kulákgyerek"-nek minősítettek, értelmiségieket, vallásukat gyakorlókat hívtak be a rákosista hadseregbe munkaszolgálatra. A szocialista diktatúra nemcsak egy háborús körülmények között szokásos módszert alkalmazott békeidőben, de durván megsértette a kényszermunka tilalmáról szóló genfi egyezményt is. Ez a fajta katonai szolgálat, a "MUSZ", a politikai megtorlás egyik eszköze volt, amellyel megfosztották áldozataikat szabadságuktól, rongyokba öltöztetve, silány élelmezés mellett, bérezés nélkül dolgoztatták őket. Szomorú, hogy a szocialista diktatúrában katonai behívóval kényszermunkára hurcoltak részére Magyarországon a mai napig nem jár sem anyagi kárpótlás, sem erkölcsi elégtétel.

1952. július 22-re körülbelül hatszáz fiatalt hívtak be, és vittek Miskolcra, munkaszolgálatra, a Szentpéteri Kapu mellett épülő laktanya - ma megyei kórház - kivitelezéséhez. Köztük volt Lánczos Pál mérnök, egyetemi docens, aki az ötvenedik évforduló alkalmából, július 21-re, vasárnap délelőtt fél 12-re, a miskolci minorita templomba (Hősök tere 5.) vár minden egykori MUSZ-ost, hogy szentmisében adjanak hálát Isten segítségéért, amelyet a kényszermunka szenvedései közepette is megtapasztaltak. Az ötven évvel ezelőtt Miskolcra bevonultak között volt többek között az Amerikában élő Mustos István piarista és Póta László jezsuita atya.

Sz. J.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu