Régi arcok az Új Ember köréből

Kunszery Gyula

Az első magyar tréfás népkönyv, a Salamon és Markalf históriája a XVI. század második felében jelent meg nyomtatásban Kolozsvárt: innen számíthatjuk az "intézményes magyar humor" kezdetét. Ettől fogva szinte folyamatosan jelen van a tréfás tartalom s hangvétel irodalmunkban, akár népi humorként, akár mint egy-egy derűsebb szerző saját leleménye. A XIX. század utolsó negyedében - amikor fölocsúdtunk az eltiport szabadságharc utáni kábulatból, s az ország a kiegyezés félmegoldásos (de életet biztosító) korszakában ráért derűsebb témákkal, helyzetekkel foglalkozni - már nyomon követhető a hazai humor és tréfa útja Mikszáthtól Tömörkényen,Rákosi Viktoron át az urbánus elemeket is bekapcsoló Karinthy Frigyesig vagy a székely humor sajátos világát megteremtő Nyírő Józsefig és Tamási Áronig. A XX. század élete nem is lehetett meg a humor, a paródia, a mindennapok fonákságainak kikarikírozása nélkül - mindez erőt és lendületet adott a társadalmi és politikai viszonyoknak is, adott esetben káros és rossz indulatokat vezetett le.

Katolikus szellemű sajtónknak és irodalmunknak egyik legjobb humorú, sokműfajú képviselője volt Kunszery Gyula. Ő már az 1940-es évek során a Magyar Nemzetben és a nácizmussal nem rokonszenvező orgánumokban számos olyan humoros cikkel, pamflettel lépett porondra, melyek hamarosan fölkeltették a hazai nyilas körök erős ellenszenvét. Az 1944-es nyilas lapok szellemtelen s durva cikkeikben, mint az egyik főellenséget kezelték Kunszeryt, aki bátran, félelem nélkül folytatta munkásságát.

Ez a nagy műveltségű író, hírlapíró és magyar-német szakos tanár egyesítette magában mindazt, amit a hazai humor legkiemelkedőbb személyiségei képviseltek. Békeffy László szikrázó iróniája és Kellér Dezső intellektuális rátapintó képessége mind megtalálható volt Kunszery szellemi tárházában. Kivételes érzéke volt a fonákságok megragadásához; olyasfajta görbe tükröt tartott bizonyos személyek vagy jelenségek elé, melyek óriási tetszést arattak a publikum vagy az olvasók körében. S amint 1944-ben a nyilasokkal, 1945 után a kommunista elnyomással szemben vette föl a harcot - mindig nyílt sisakkal.

Az Új Ember belső munkatársaként a lapon belül jelentette meg híres episztoláit, költői leveleit, s ezeket olyan közéleti személyek ellen is sikeresen alkalmazta, mint Szent-Györgyi Albert, Ortutay Gyula s a bolsevisták több vezető alakja, akik adott esetben a kereszténységet és a magyarságot támadták vagy tagadták meg különböző megnyilvánulásaikkal. (Szent-Györgyi Albert 1947 elején egy csepeli népgyűlésen Isten létét tagadta meg a munkás hallgatóság előtt, mely tettét amerikai emigrációja alatt alapvetően megbánta és viszszavonta.)

Kunszery mindvégig bírta fizikai és szellemi erővel, meg nem rettenő bátorsággal. Pedig magánéletét számos gond, baj nehezítette: de feleségének és fiának betegsége sem gátolta töretlen munkájában. Hivatását híven betöltötte élete végéig, mintegy "nemzeti véderőként" fogta föl írói és újságírói munkásságát.

Tömör, összefoglaló cikkei a magyar és az európai irodalom s művelődés köréből (kiváló német fordítóként is működött) jelentősen emelték az Új Ember szellemi és morális színvonalát.

Egyetlen kiemelkedő irodalmi vagy kulturális évfordulót sem mulasztott el megörökíteni a lap hasábjain; szorgalma és kitartása minden dicséretet megérdemelt.

Az Új Ember belső ünnepségein sokan igyekeztünk a közelében lenni, hogy találó bemondásait, "szellemi csattanóit" közvetlenül is hallhassuk, élvezhessük. Vékony, törékeny testében olyan szellemi erő, vitalitás áramlott, hogy alakját - akik ismertük és szerettük őt - hatalmas "tartóoszlopnak" láttuk magasodni magunk előtt. Ma is így idézem föl nemes emlékét. Szomorú megállapítás: lénye és szellemvilága, az a sajátos, eredeti keresztény humor azóta is hiánycikk mai életünkben.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu