Szent Pál evangéliuma Jézus feltámadásáról

A Központi Szemináriumban rendezett szokásos tavaszi papi továbbképzés tárgya - az előző évihez hasonlóan - a Biblia, illetve egyes bibliai részletek elemzése volt, A hit küzdelme közös címmel. Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye huszonöt papja számára Székely János, a Pázmány egyetem docense, a szeminárium spirituálisa, Thorday Attila professzor és Tarjányi Béla, a teológiai kar dékánja, tanszékvezető egyetemi tanár tartott előadást.

Az előadások után Thorday Attila atyával beszélgettünk, aki a jelen tanév kezdetétől vezeti a Pázmány egyetem Hittudományi Karának pasztorális tanszékét, azelőtt a Szegedi Hittudományi Főiskola docense volt. Mostani mondanivalójának az Ősegyházi hitvallás Jézus feltámadásáról címet adta. Hit és tudomány viszonyáról szólva azt mondja, hogy míg egy matematika tétel bizonyítható, a hit belátásai, Isten létének elismerése egzisztenciális döntésen alapul. Ennek meghozatalában segít a többiek tanúságtétele, így a Szentírás is, amelyben előttünk járt hívők tapasztalatát olvashatjuk. Szent Pál első korintusi levelének Jézus feltámadásáról szóló szövege (1Kor 15,3-8) különös jelentőséggel bír, mivel összefoglalja mindazt, amit Szent Pál az ő evangéliumának nevez. Később a négy evangélista azt fejti ki, amit az apostol szintézisszerűen már áthagyományozott. Szent Pál egy olyan szöveget idéz, amelyet az ősegyház már tíz-húsz évvel korábban megfogalmazott, majd kiegészíti a saját tapasztalatával.

A tudományos munka tehát, a Szentírás vonatkozásában, a ránk maradt tanúságtételek alapos nyelvi, stilisztikai, történelmi és sok más szempontot figyelembe vevő feldolgozása - mondja Thorday Attila. Ezért igen jelentős a fordítás minősége. A Szentírás ókori nyelvét nem egyszerűen átírjuk egy szótár segítségével egy maira, hanem a saját összefüggéseinek vizsgálatával próbáljuk megérteni, hogy vajon akkor mit jelentett egy-egy szövegrész vagy kifejezés. A most vizsgált Szent Pál-i szöveg egyik fontos eleme a "harmadik nap". Miért éppen a harmadik napon támadt fel Jézus, miért nem később, van-e ennek jelentősége. Tudjuk, hogy az Ószövetségben mindig a harmadik napon történtek igen fontos dolgok. Ábrahám és Mózes is a harmadik napon talált rá Isten működésének jelére, ezáltal küldetésének lényegére. Az ősegyház tehát így figyelmeztet: Krisztusnak a harmadik napon történt föltámadása is ebbe a sorba illeszkedik, vegyük észre ennek a jelentőségét, bizonyító erejét.

Thorday Attila azonban emlékeztet arra, hogy az Ószövetségből nem vezethető le az új. Viszont az Újszövetséget tanulmányozva számos "ismerős" dologra bukkanhatunk, amelyek megerősíthetnek minket, de csak azáltal, hogy Krisztus tetteit megtapasztaltuk, a róla szóló tanúságtételt hallottuk. Ezért nem írhatjuk súlyosan Krisztus kortársainak rovására, hogy nem váltak gondolkodás nélkül a követőivé, hogy az első pünkösd után nem szaladtak hanyatt-homlok megkeresztelkedni, hiszen az ő ószövetségi ismereteikből nem következhetett egyenesen, hogy Krisztus a Messiás. Thorday Attila "maximálisan megérti őket", hiszen Krisztus valóságának felismerése akkor is, csakúgy mint napjainkban, elsősorban kegyelem kérdése. Hozzáteszi még, hogy a Szentírás természetesen nem lehet holt betű, azért kell olvasnunk, azért kell megtudnunk, hogy akkor mit jelentett, hogy a mi számunkra szóló üzenetét megértsük. Szent Pál kifejezi reményét, hogy a közösség békéje helyreáll, ha a legfontosabb kérdésben, Krisztus feltámadásában és ebből következően az ember feltámadásában egyetértenek. Ez az eszményünk ma is, hogy bizonyos dolgokban megegyezünk - a hitvallásunkban és az abból következő erkölcsi alapokban - az összes többiben: kultúra, nyelv, hagyományok, házasság vagy cölebsz élet, elfogadjuk az egymást kiegészítő sokszínűséget.

- szikora -

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu