Lapszél

A jó és a rossz politikus

Mondják, hogy az egyik politikus jó politikus, a másik pedig rossz politikus: a jó jót akar, a rossz rosszat. Nem hiszem, hogy a történelemben lett volna olyan hatalomban lévő, aki rosszat akart. Jót akart ő is, csakhogy a maga fölfogása szerinti jót. Ami másoknak rosszat hozott. Ma sincs ez másként. A kérdés sokkal inkább az, hogy minek alapján határozza meg a politikus, a hatalomban lévő a jót? Korunkban megtapasztaltuk, hogy egyszer osztályalapon - én még tanultam olyan egyetemi etika jegyzetből, amelyben az állt, hogy az anyagyilkosság az egyik legnagyobb bűn, kivéve, ha az anya osztályárulóvá válik! -, másszor, mostanság pedig a gazdasági-pénzügyi érdek alapján határozzák meg, mi a jó. (A liberálkapitalizmus szipoly-erkölcse szerint az adónemfizetés az egyik legnagyobb rossz, amit azután "demokratikus" törvénnyel főbűnné emel.)

Ha holnap a hatalomban lévőknek az érdeke azt kívánja meg, akkor fejenállva közlekedünk az utcán, mert ez a jó, s a jót (amelyet a tömeg nem ismer föl) törvénnyel - többségi szavazással, elvégre demokrácia van! - kötelezővé teszik. Egy idő után pedig újabb "jó" születik, mi pedig győzzük-tűrjük elviselni a sok "jóságot".

Az újkor (racinalizmus, fölvilágosodás, bolsevizmus, liberalizmus, stb.) nagy tévedése, s ez ma is tart, hogy a jót és a rosszat, az élet legalapvetőbb erkölcsi kategóriáit a viszonylagosság mocsarára csalta. Ebben - ettől - fuldoklunk. S csak akkor szabadulhatunk, ha a jó és a rossz megítélését visszahelyezzük a maga valóságos dimenziójába. Ideje lenne lefújni a port azokról a kőtáblákról.

Elmer

Kódolt üzenet?

Rejtélyes rádióüzeneteket küld a D-209-es. Minthogy normálisan nem értékelhetők a jelzések, feltehető, hogy ezeket ügynöki munkásságának részeként küldözgeti. Így szólt az egyik legutóbbi adás: "A magyar fiatalokat nem érdekli a múlt, hanem csak az, hogy legyen pénzük bulira, kólára, borra, whiskyre." (Június 28. 6 óra 50 perc, Magyar Rádió, Krónika, Kristóf Gábor interjúja) Mit jelenthet ez? Mert hogy nem igaz, az nyilvánvaló. A magyar fiatalok, még a D-209-es szovjetszolga fénykorában is tágasabb perspektívát álmodtak maguk elé. Amellett, hogy sört is ittak, sokukat érdekelte a múlt, a történelem, a jelen, a jövő, a hit, az erkölcs, a szerelem, a család, a művészet, a szakma, a hivatás és még sorolhatnánk. Így van ez ma is. A D-209-es csak szeretné, ha a a fiatalok olyanok volnának, amilyennek ő mondja őket, de vajon miért? Úgy lehet, hogy mégiscsak van valami olyasféle foglalkozása, amelyet oly vehemensen tagad. Szóval, hogy mégiscsak ügynököt, titkos, bár egyre inkább lelepleződő, a jelekből ítélve egyszerű italügynököt tisztelhetünk benne. Vagy nem.

- szijó -

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu