"Hol van a Jézuska?"

Magyar diakónus ünnepe Amerikában

Úgy tudjuk, hogy a házasemberek közül elsőként diakónussá szentelt magyar Amerikában él. Ott szentelte Jakab Hickey püspök, jelenleg nyugalmazott bíboros, huszonöt évvel ezelőtt, s e szavakkal indította a clevelandi Szent Imre egyházközség szolgálatára: "Az Úr Jézus igéjét magyarországi magyar nyelven is hirdetnünk kell azoknak, akik az egyházközséghez tartoznak." Akkor ugyanis a plébános és a káplán atya is amerikai születésű volt. Balássy Géza, 1957-ben menekült el Magyarországról, 1958-tól él az Egyesült Államokban, Clevelandben. Egy évvel később házasodott, ugyancsak menekült magyar lányt vett feleségül. Hét gyermekük közül kettő Magyarországon él a családjával, itt házasodtak, itt dolgoznak. Ő 1997-ben történt nyugdíjba meneteléig villamos üzemmérnökként dolgozott, a diakónusi szolgálatot, amelynek június 29-én ünnepelte ezüst jubileumát, e mellett végezte. A hálaadó szentmisét, amelyen az egész családja részt vett, Pilla Antal clevelandi püspök mutatta be, Edward Pevec segédpüspök mondott szentbeszédet. A huszonöt év során három amerikai magyar plébánián szolgált, egy ideig a Jézus Szentséges Szíve plébánia adminisztrátora volt. (A plébánia vezetője ma egy amerikai születésű atya, aki a magyar miséket a Miatyánk kivételével angolul mondja, a hívek pedig magyarul válaszolnak, s az énekek is magyarul hangzanak fel.) A magyarok mellett amerikai területi egyházközségekhez is beosztották, jelenleg is diakónusa a clevelandi egyházmegye egyik legélőbb egyházközségének, a Szent Mátyásnak.

Még diakónus jelöltként találkozott a Clevelandbe látogató Mindszenty József bíborossal, később szervezőként és kísérőként vett részt Kada Lajos érsek, Lékai László, majd Paskai László bíborosok itteni útján. Mint diakónus jelen volt Irányi László és Miklósházy Attila püspökké szentelésén.

Balássy Géza tizenöt év börtönt kapott 1952-ben, mert tagja volt a Bulányi György piarista atya által szervezett kiscsoportnak. 1956 nyarán ideiglenesen elengedték, de november 4-e után biztosan tudhatta, hogy ismét a rabság vár rá. Így indult el Debrecenből, ismeretlen barátok segítségével, s 1957. január 7-én megérkezett Ausztriába. Az ennsi menekülttáborba került, majd a grazi egyetemen lett ösztöndíjas. Az itteni magyar diákszövetségben ismerte meg Kovacsics Ilonát,de csak később, már Amerikából kérte meg a kezét, 1959-ben, amikor biztonságosnak látta ott a jövőjét. Ilona ekkor utazott Amerikába, az idén júliusban lesz házasságkötésük negyvenharmadik évfordulója.

Magyarul beszéltek otthon, bár a hét gyerek nem mindig lelkesedett túlzottan ezért. Mindazonáltal a magyar iskola a magyar cserkészet, a magyar szó természetes volt és maradt a számukra. A cserkészet különösen szép és fontos élményeket adott, könnyítette a magyar nyelv elfogadását, a magyar kultúra megismerését. Olykor mégis tiltakoztak a magyar beszéd ellen, egy alkalommal éppen az egyik, ma Magyarországon dolgozó fiú, mondván, hogy a magyar nyelvet csak magyarok beszélik. Édesapja most tréfásan emlékezteti: "Tartozol a tandíjjal!" A családban mindig az ideális, a szülők számára ideális Magyarországról hallottak a gyerekek. Még kicsik voltak, amikor - karácsonyra készülve - azt kérdezték az egyik fiútól: Hol lakik a Jézuska? Azt felelte: Magyarországon. Később, amikor a hazai politika és a család anyagi helyzete is engedte, többször jöttek Magyarországra.

A magyarságára és keresztény hitére vonatkozó kérdésre így válaszol Balássy László: Hűségesen őrzöm magyarságomat. Szeretném a befogadó haza értelmes tagjait meggyőzni, hogy nem pusztán a terület nagysága vagy a népesség száma adja egy nemzet értékét. Az, és nemzetem, a magyar ugyan kicsi, mégis sok értékkel gazdagította az emberiséget. Nem könnyű Amerikában magyarnak lenni. Egyik szemináriumi professzorom, amikor egy magyar származású kispappal beszélgettem, megjegyezte: "Hogy érzik magukat az olvasztókemencében?" (Vagyis Amerikában). Én úgy gondolom, ha beolvadok, kevesebb értéket adhatok a befogadó hazámnak, mert feladom mindazt a gazdagságot, amelyet a nemzeti múltam jelent. Hiszem, hogy célja van az úristennek azzal, hogy engem magyarnak teremtett, és az életem akkor teljes, ha ezt a célt megtalálom és megvalósítom. Akkor lehetek jó magyar, ha jó keresztény vagyok, és csak magyarként tudok jó keresztény lenni.

Isten éltesse és segítse, családjával, a rábízottakkal együtt, a huszonöt éve szentelt Balássy Géza diakónust!

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu