 |
|
 |
 |
Csak egy hajó...

"Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal" - ez áll a kis kártyán, amelyet búcsúzóul kaptunk. Valószínű, hogy már a búcsú előtt is magukénak vallhatták Gyökössy Endre gondolatát, akik ott együtt voltak. Boldognak látszottak ugyanis, egyszerűen jól érezték magukat, élvezték az együttlétet barátok, házaspárok, szülők, gyerekek, papok, apácák, önkormányzati, parlamenti, minisztériumi tisztségviselők. Hallgatták a zenét - Bach, Vivaldi, Mozart szólt a rádiózenekar tagjaiból alakult alkalmi vonósnégyes hangszerein -, csodálták a tavaszi alkonyat Budapestjét, a város kikezdhetetlen szépségét, az őrző szentek, István, Gellért, Margit géniuszát a Duna felett, az emberi teremtőerő csodáit a Mátyás-templomtól a Nemzeti Színházig. Katolikus hajózás volt ez, de csak hajó, jelszavak és nagy program nélkül. "Csak" egy szép este, amelynek emlékfoszlányai között felsejlik Matolcsi Kálmán atya első hajója, amely 1988-ban a budapesti Eucharisztikus Kongresszus ötvenedik évfordulója alkalmából futott ki. 1938-ban az oltáriszentség "utazott" hajón, s a hívek a partról követték az útját. Akik most hajóztak, önmagukkal összhangban és Istennel hívő viszonyban levők, az ebből fakadó "boldogságuk" csendes hídját építették két órára az esti Budapest partjai közé. "Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal - mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz." Vagyis szabadok - sűríthetnénk egy szóba a Gyökössy Endrétől vett idézetet. De hajózni a szabad embereknek is kell...

- szijó -
|
 |
 |