|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A jövőnek építeni... Kétszáz éves tanulságok Szekszárdon
Volt egyszer egy tűzvész (1794. augusztus 7-én), melyben hatszáz ház és a templom is elpusztult. Volt egy pap (Szluha György plébános), aki az égő templomból menekítette ki az oltáriszentséget és a miseruhákat, mert tudta, az életnek folytatódnia kell. Az új templom építését késleltették a napóleoni háborúk és a korszak felvilágosodásnak nevezett egyházellenes közszelleme. Szluha plébános azonban fáradhatatlanul kérlelt és kilincselt, hogy Szekszárdon méltó templom épülhessen. Végül elérte, hogy amikor legfeljebb 35 méteres hajóhosszúságú templomokat emelhettek, Szekszárdon majdnem kétszer ekkora épüljön. Nem nagyzolás, nem kivagyiság volt e mögött, hanem bizalom és előrelátás. A pap tudta: a jövőnek kell építeni, hinni kell a gyarapodásban. * * * Ezt a történelmi tanulságot ünnepelték május 27-én Szekszárdon - a belvárosi templom alapköve lerakásának kétszázadik évfordulóján. A templomépítő plébános neve sokszor - és méltán - elhangzott ezen a napon: Szluha György ugyanis nemcsak templomot építtetett (Tallherr József tervei szerint, impozáns copf stílusban), hanem iskolát bővített, pénzt szerzett a kórházépítéséhez. A polgárosodás elindítóját is tisztelik a szekszárdiak ennek a kiváló papnak a személyében. A kétszázadik évforduló napján ünnepi ülést tartott Szekszárd város képviselőtestülete - Kocsis Imre Antal polgármester elnökletével, meghívott vendégek részvételével - a városházán, majd hálaadó szentmisét mondtak a templomban: Mayer Mihály pécsi püspök és Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök vezetésével harminc-egynéhány pap koncelebrált. Többségükben olyanok, akik hoszszabb-rövidebb ideig itt teljesítettek lelkipásztori szolgálatot, vagy más módon kapcsolódnak a templomhoz. Mayer Mihályt például innen szólította el a püspöki kinevezés. Bíró László a város szülötte, akit máig sok szál, baráti kapcsolat fűz Szekszárdhoz. A hajdani káplánok közül eljött Szalay János pécsi teológiai tanár, aki 1953-tól nyolc esztendőt töltött Szekszárdon. Részt vett az ünnepen Hevenesi János jezsuita atya is, aki az ötvenes években hivatalosan csak sekrestyésként és harangozóként működhetett itt. A városházi ünnepi ülésen, a templomban, majd az ünnepet záró agapén mindig a jelen és a jövő összefüggéseiben esett szó a múltról: az alapkőletételről, a három évig tartó templomépítésről, a kőből és az "élő kövekből" épült templom újabb és újabb renoválásairól, a félmúlt "cudar idők" tűzvészeiben való kitartásról. A közel negyvenezer lakosú városban Farkas Béla plébános húszezerre becsüli a katolikusnak kereszteltek számát, akik közül - mint mindenütt - sokan nem tartanak kapcsolatot az egyházzal. Két plébániája van a városnak, mindkettő lelkipásztori ellátásának vezetése Farkas Béla gondja, aki Tencz Károly káplánnal és Kirsch János állandó diakónussal szolgálja a város, valamint a közeli Decs és Őcsény község híveit. A városban 5-600 az általános iskolás korú hittanosok száma. Ehhez jön még a katolikus iskola 150 diákja, és a katolikus óvodában is mintegy ötven kisgyermekkel foglalkoznak. Nehézséget jelent, hogy hat iskolában kell tanítaniuk: nem védett órákban, és több helyen összevont csoportokban. A papok munkáját négy főállású hitoktató segíti. A pedagógusok között többen végeztek hitoktatói tanfolyamot, ők kisebb óraszámban, vagy csak a saját osztályukban tanítják a hittant. Az egyházközség nemrég olyan határozatot hozott, hogy bérmálkozni csak tizenhat éven felül lehet, és elsőáldozáshoz csak a negyedik osztályosok járulhatnak. Egy évvel korábban járulnak viszont az első szentgyónáshoz. A plébános szerint így világosan szétválik a tudatukban, hogy két különböző szentségről van szó. Az elsőáldozásig eltelő időben megtanulnak gyónni, "begyakorlódnak" a lelki életbe. Nyolc ifjúsági csoport is működik a plébánián. A felnőttek közül is sokan tartoznak valamilyen lelkiségi csoporthoz. A helyi KÉSZ szépen működik, gazdag programokkal. Mindez azt szolgálja, hogy a keresztények élete valóban Krisztus követésében teljék. Farkas Béla plébános azt reméli, hogy ez az ünnep, a templomépítés történetének felidézése erőt ad a lelki építkezés folytatásához. Nyilván igaza van: minden ünnepnek ez az értelme. k.t.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|