Küldetés és meghívottság

Az évközi tizedik vasárnap evangéliumi szakasza két részre osztható. Egy rövid bemutatásban szól Máté, a vámos meghívásáról, ezt követi a vendégség leírása vámosokkal és bűnösökkel, illetve az ebből következő vita rámutat Jézus küldetésének egyik lényegi vonalára. A két jelenet, hasonló megfogalmazásban megtalálható mind Márk, mind Lukács evangéliumában (Mk 2,13-17; Lk 5,27-32).

Problémát jelent a meghívott vámos neve, hiszen Szent Máté evangéliuma Máténak nevezi őt, még az apostolkatalógusban is hozzáfűzi Máté nevéhez a "vámos" jelzőt, míg a másik két szinoptikus Lévi néven emlékezik a tanítványi körhöz csatlakozó vámosra. Megoldásként elképzelhető, hogy egy Lévi nevű vámos Jézus tanítványi körében a Máté, azaz "Isten ajándéka" melléknevet kapta, de erre nincs megerősítő utalás az evangéliumi hagyományban. A bibliamagyarázók többsége inkább arra gondol, hogy Máté az evangéliumi tradíció fontos személye volt a Máté-evangélium egyházaiban, és így, hasonló előélete alapján, azonosították a korábban megfogalmazott márki hagyomány Lévijével. A súlypont inkább azon van, hogy az egykori vámos, Jézus hívására válaszolva, otthagyja egész addigi egzisztenciális biztonságát, hogy kövesse a Mestert. Nyilvánvaló, hogy ez a fordulat belső előzményeket takar, számolnunk kell Jézus személyes hatásával is, az evangélium mégsem tárja fel a mai ember számára olyan érdekes indítékokat. Megelégszik azzal, hogy bemutassa: íme egy ember, aki otthagyja létbiztonságát, és minden feltétel nélkül csatlakozik Isten küldöttjéhez. Nem az a fontos, hogyan jutott el idáig, hanem az, hogy most új élete van, súlyos döntését meghozta, és csatlakozott a Mesterhez, az Úrhoz. Így válik példaképpé és erősítővé mindazok számára, akik bár különféle utakon, különféle tapasztalatokkal, de meghozták ezt a döntést.

Nem elhanyagolható azonban, hogy honnan jutott el idáig. Mint vámos, aki az idegen uralom adóit kezelte, és a közfelfogás szerint saját hasznát gyarapította, nem örvendett nagy népszerűségnek. Őt a bűnösök között tartották számon, akikkel mindenfajta kapcsolat csak megfertőzheti a vallásos igaz embert. Ez a mozzanat ad alkalmat az evangéliumi tradíciónak, hogy Jézus küldetésének egy lényegi irányát a középpontba állítsa: ő a bűnösöket hívja az üdvösségre. Szent Máté evangéliuma ezt még inkább aláhúzza. A másik két szinoptikus szerint a lakoma a megtért vámos házában zajlik. Máté viszont úgy szól, hogy Jézus kafarnaumi házában gyűlnek össze a vámosok és bűnösök. Bár a másik megoldás: a vámos házában sem zárható ki, mégis a görög szöveg inkább a Jézus házában rendezett lakomát valószínűsíti. Ez még inkább kiemeli a jelenet mondanivalóját, Jézus küldetésének igazi címzettjeiről.

A vitabeszédben jól követhetően két nézet kerül szembe egymással. A farizeusok álláspontja nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy Jézus nem lehet Isten igaz küldöttje, mert kapcsolatot ápol a gonoszokkal. Sajnos mi, olvasók, a leírás hangulatát követve, hajlamosak vagyunk túllépni a vádaskodáson. Pedig e mögött meghúzódik bizonyos emberi tapasztalat. Amit a közmondás így fogalmaz: "aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók", bizony erre is állhat. Aki sokat van együtt az istentelenekkel, bűnösökkel, előbb vagy utóbb átveszi gondolkodásmódjukat, életstílusukat. Jézus viszont ezzel szembeállít egy másik emberi bölcsesség által szavatolt megfontolást: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek". Már ezzel is úgy mutatja be magát, mint aki gyógyítani jött. De ennél sokkal fontosabb, az emberi bölcsességet messze túlszárnyaló a kinyilatkoztatást hordozó érvelés. Nem újat mond, Ózeás prófétát idézi, de az adott helyzetben, a bűnösöktől körülvéve, új értelmet nyer a prófétai szó: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot"! A következő mondat még egyértelműbben tanúskodik Jézus küldetéséről. A "nem azért jöttem" kifejezés messze túllép a prófétai szóhasználaton, és jelzi Jézus sajátos, isteni küldetésből fakadó tekintélyét. Itt valóban egy sajátosan új, a küldetés erejében gyökerező öntudat hirdeti meg: "a bűnösöket jöttem hívni". Az emberi bölcsességet itt felváltja a kinyilatkoztatott szó ereje, amely meghirdeti mindenki felé Isten befogadó, irgalmas jóságát.

Mi, késői tanítványok gondolkodhatunk úgy is, hogy Jézus ezt megtette, azóta itt az egyház, melynek elsődleges feladata a megtérést meghirdetni, a megtérőket befogadni és megtartani a jóban. Az evangéliumi tradíció mégsem véletlenül őrizte meg ezt a jézusi tanítást. Feltételezzük, hogy Szent Máté egyházában éppen ez az evangéliumi részlet sajátos jelentőséggel bírt. A Máté-evangélium zsidó-keresztény közösséget szólít meg. Olyan közösséget, amelyik sokat küzdhetett a régi, öröklött gondolkodásmóddal, a farizeusok által képviselt állásponttal. Itt különösen nyilvánvalóvá kellett lennie - az emberi bölcsességen túl - Jézus példájának és szavainak. Nem véletlen, hogy csak Máténál található a farizeusoknak adott válaszban: "Menjetek és tanuljátok meg". A farizeusoknak még tanulniuk kell. Ugyanígy Isten egyházához is szól az üzenet: "tanuljátok meg"! A történelemnek megvan a maga útja. Minden mozgásban van, minden változik. Éppen ezért az egyház soha nem mondhat le arról, hogy közösséget vállaljon a gyengékkel, a bűnösökkel. Nem a bűnben, annak igazolásában, hanem abban, hogy orvosként Isten irgalmát hirdesse és vigye közel minden emberhez. Ez egy tanulási folyamat, ami, míg ember az ember, nem ér véget. Tanulás, amely nem emberi bölcsességre épít, hanem Jézus Krisztus, a küldött tekintélyére: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket". Azt hiszem, hogy az is magától értetődő, Mesterünktől, nem fogjuk önmagunkat a farizeusokkal az "igazak" közé sorolni!

Gaál Endre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu