|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Alexandru Todea bíboros temetése A balázsfalvi székesegyházban május 28-án Achille Silvestrini bíboros vezette Alexandru Todea román bíboros temetési gyászszertartását. A kommunista vallásüldözés mártírja május 23-án, néhány nappal kilencvenedik születésnapja előtt hunyt el. Homíliájában Silvestrini bíboros meghatottan idézte II. János Pál pápa szavait, miszerint Todea bíboros neve túljutott hazája határain, Európa és az egész világ híveinek épülésére szolgált. Ahol püspököket, papokat, szerzeteseket és világi híveket továbbra is megpróbáltatásoknak vetnek alá a vallási és gondolatszabadságot elnyomó rezsimek, minden bizonnyal támaszt és buzdítást jelent, hogy olyan személyek, mint Todea bíboros, kitartottak bátor tanúságtételükben a kommunista üldöztetés alatt. A bíboros kálváriája üldöztetéssel és letartóztatással kezdődött már az ötvenes évek elején, majd börtönbüntetéssel, kényszermunkával folytatódott. Tizenhárom évi börtönbüntetés után, egyik búvóhelyről a másikra menekülve a rendőrségi zaklatások elől, titokban, a többi paptól, püspöktől elszigetelten folytatta főpásztori szolgálatát, a katekézist, a liturgiát, a papszentelést. Kitartását, bátorságát, amellyel naponta életveszélynek tette ki magát, az eucharisztiából merítette. Silvestrini bíboros emlékeztetett Alexandru Todea szavaira, amelyekkel felidézte börtönemlékeit: "Mutattam be szentmisét lánccal a lábamon és bilinccsel a csuklómon. Egyszer, mielőtt az egyik börtönből a másikba átvittek volna, sikerült egy darab kenyeret és egy kis bort szereznem egy rendőrtől. Negyvenen voltunk foglyok, közülünk öten papok. Mivel csak én voltam életfogytiglani börtönre ítélve, egyedül én voltam megbilincselve. Mindenki arra kért, hogy mutassak be szentmisét. A konszekrációt megbilincselt kezekkel mutattam be, ez volt papi életem legünnepélyesebb szentmiséje." Achille Silvestrini leszögezte: Todea bíboros egész élete Isten oltárán felajánlott áldozat volt, de sok szenvedés során a hit a remény emberévé alakította át. Az Úr megajándékozta egyháza prófétalelkű főpásztorát: hosszú élettel, világos látással, és megengedte számára, hogy saját hazájában köszönthesse a Szentatyát. Ma Todea bíboros előtt lerója tiszteletét az egyetemes egyház, miközben háláját fejezi ki ezért a hűségért, amelyet egyháza iránt tanúsított." (VR/MK) Az Új Ember 1991. július 21-ei számában közölt interjút az erdélyi Balázsfalva (Blaj) görög katolikus érsekével, Alexandru Todea bíborossal, a romániai püspöki kar akkori elnökével. Utolsó kérdésünkre, mely a gyulafehérvári püspökség érseki rangra emeléséről való véleményét firtatta, a bíboros így válaszolt. - Igen, lehetségesnek és szükségesnek tartom. Hiszem, hogy mindannyiunknak ez volna jó. E beszélgetés végén szeretném elmondani, hogy örömmel nyilatkozom az Új Ember című magyar katolikus újságnak. Bízom benne, hogy ez a lap krisztusi szellemben igyekszik megújítani olvasóinak gondolkodását. Hiszen ez a dolgunk mindannyiunknak, akik kereszténynek valljuk magunkat. Hogy szeretettel és türelemmel, fáradhatatlanul szolgáljuk és hirdessük az igazságot. Így lehet csak igazi béke közöttünk, így kerülhetünk csak közelebb egymáshoz évszázados fenekedések, félreértések és bizalmatlanságok után. Mert, ha nem kerülünk közelebb egymáshoz, közelebb kerülhetünk-e Istenhez? * * * Mint ismeretes, a Szentatya hamarosan érsekség rangjára emelte a gyulafehérvári püspökséget, amiben nyilván volt szerepe a román püspöki kar elnöke véleményének. Alexandru Todea bíboros személyében egy nyílt szívű román embert és egy igazi keresztényt ismertünk meg. k.t.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|