Te Deum

A minap harmadszor ünnepelhettem együtt jubileumot, egykori egyházi iskolai növendékekkel. A hálaadó szentmisén jelen voltak a gimnázium mostani diákjai is, akik a jubilánsok unokáinál is mind fiatalabbak voltak. Tizenkét meggyújtott gyertya emlékeztetett bennünket azokra, akik idén már nem lehettek jelen az 55 éves érettségi találkozón.

Az iskola kápolnájában mint időtálló örökséget köszöntük meg azt az embereszményt és világról alkotott felfogást, amely - a kollektivizmus egyéniséget zsugorító évtizedeiben és a most divatba jött liberalizmus korában egyaránt - biztos irányt jelöl ki. "Egyedül, egymás ellen nem lehetünk boldogok. A közösség java az egyéniség értékeinek elismerő befogadása. Életünk távlata az üdvösség és a megtapasztalt értékek továbbadása."

Sok mindenért kell hálát adnunk, és ez annál igazabb, minél többre emlékezik az ember. Hálát kell adnunk a gyarapodásért, hogy a mögöttünk lévő tanévben 299 katolikus oktatási intézményben 57 800 növendék tanulhatott. Hálát adhatunk azért is, hogy egyházi iskoláink nem voltak magukra hagyva a mögöttünk álló tanulmányi évben, és a jelenlegi finanszírozással fenn tudták tartani magukat. Közszolgálati tevékenységükért ugyanúgy megkapták a normatív és kiegészítő támogatást, mint más iskolatípusok. Volt mód az épületek állagának megőrzésére, felújítására, sport és egyéb létesítmények kialakítására, kellő felszerelésére. Remélhetőleg a jövőben sem lesz hátrány katolikus iskolában tanítani, és a választási ígéretek szellemében az ott dolgozó pedagógusok is megkapják az államtól az 50 százalékos fizetésemelést.

Hálát adhatunk továbbá, hogy az 1-2, az 5-6, és a 9-10 évfolyamokon, megkezdődhetett a kerettanterv szerinti oktatás. Azokkal ellentétben, akik a tanárokat mindenfajta kötöttségtől fel akarják szabadítani, valljuk, hogy a pedagógus szabadsága az, ha pontosan tudja, honnan indul és hová kell megérkeznie. A szülők és a diákok szabadsága az, ha nem kell attól félniük, hogy az iskolaváltás maradandó törést okoz, mert tudják, hogy a kerettanterv megőrzi a pedagógust és az iskolát az emberi tényezők változandóságai közepette.

Hálát adunk azért, hogy a tanulók növekvő létszáma mellett felkészültségük is szép eredményt mutat. Tanulmányi versenyek, sportrendezvények tanúskodnak erről, elmélyítve a katolikus iskolák diákjai és tanárai közötti jó kapcsolatot. Az istenhit és az erkölcs alapján, testvériskolai hálózatot kiépítve nem csupán a Kárpát-medencei magyarság, de az európai integráció helyei is a katolikus iskolák.

Végezetül hálát kell adnunk az áldozatos pedagógusokért, akik bármilyen iskolatípusban, katolikus elkötelezettségtől áthatva, nem félnek attól, hogy összekeveredik bennük az otthon, a szabadidő és az iskola. Hajnalban kelnek, éjszakába nyúlóan dolgoznak, hogy kijavítsák a dolgozatokat, segédeszközöket gyártsanak és felkészüljenek az órákra. Kincset hordoznak, mely úgy nő, ha szétosztják. Hasonlítanak arra az édesapára, akiről Örökösök című versében Sík Sándor így ír: "Dús örökséget nem adhat apátok: csak ami voltam, azt hagyom reátok, de hogyha - Isten adja! - megfogan, boldog lesz tőle késő unokátok."

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu