Hogyan simulhat össze a hadsereg szellemisége a Mária-jelenésekkel?

A víz által az emberi üdvösség érdekében

Katonai zarándoklat Lourdes-ban

Felgyulladnak a reflektorok, a hatalmas kivetítőkön megjelenik az oltár képe, majd a kamera körbepásztáz, a lelkes tömeget mutatja, katonaruhásokat és civileket, országok zászlai lengenek. A feszített betonívek alatt legalább tízezer ember szorong és várakozik. Aligha gondolnánk el így egy székesegyházat. Lourdes-ban, a Pireneusok lábainál fekvő francia kisvárosban a X. Piuszról elnevezett bazilika korunk föld alatti építménye. Azután fanfárok hangja szól, s megérkezik az első zászló, katonák hozzák díszlépésben a francia trikolórt, mögöttük Patrick Le Gal, a francia hadsereg tábori püspöke, s máris rákezd a katonazenekar az indulóra.

Monostori Aurél százados, katonai ügyész: sokan, sokféleképpen hisznek

Így érkeznek egymás után a negyvennegyedik nemzetközi lourdes-i katonai zarándoklat résztvevői. Egy-egy zászló vagy küldöttség megjelenését tomboló taps fogadja. A franciák után a Bundeswehr, a német hadsereg feszes fegyelmű zászlóhordozói következnek, feltűnik Walter Mixa, német tábori püspök, majd a zenekar, ezerötszáz katona képviseletében.

Szabó Tamás püspök a táborban a katonák között

A tábort, amely a katonák legtöbbjét befogadja, a német hadsereg francia segítséggel telepítette, építette föl erre az alkalomra. Rend, fegyelem, szervezettség, logikus értelem. A negyven magyar katonát is készen várják a sátrak, a honvédség tagjai meg is jegyzik: mennyire okos a tábori szervezés. Stefan Mirk harmadik hete tartózkodik Lourdes-ban. Az első táborépítőkkel érkezett, s utolsóként hagyja el a helyet: a lebontás is az ő munkájuk. Ide vezényeltek, de hívő emberként vagyok itt - mondja, majd amikor arról kérdezem, vajon a németek közül mennyien tekintik valóban zarándoklatnak ittlétüket, azt válaszolja: a katonák fele lelkével is idejött.

Szabó Tamás, a magyar honvédség tábori püspöke, aki január óta tölti be ezt a tisztséget, így vélekedik: - A hadsereg világáról sokakban olyan elképzelés él, hogy a katona hitetlen ember. Ez nem így van, s a mostani zarándoklat is megerősít abban, hogy fontos helye és szerepe van a tábori lelkészi szolgálatnak a honvédségnél.

A francia ejtőernyős és kisfia

Közben hatalmas üdvrivalgás: megjelennek a karmazsinpiros egyenruhás, kucsmás angol katonák. Ők is magukkal hozták a zenekart. A magyar katonák közül sajnálkozva mondja valaki: - Úgy volt, hogy két autóbusszal jövünk, jön a zenekar is. Hej, ha fölhangzana a Rákóczi-induló!

A francia hadsereg zenekara a kegytemplom előtt

A magyar zászló sem leng a tömegben. Néhányan, amikor a hangszórókban fölhangzik: Hongrie, s a díszelgő katonák mögött föllép az emelvényre Szabó Tamás püspök, néhányan kísérletet tesznek, hogy "Magyarország" kiáltással töltsék be a bazilika roppant terét. Hangjuk azonban elhal, nem úgy, mint a horvátoké, akik közel nyolcszázan lengetik lélek-zászlajukat. S az olaszok és a spanyolok... Majd megérkeznek az "egyetlensapkások". Talán még Rejtő Jenő sem tudta, hogy az idegenlégiós élete során egyetlen katonasapkát kap csak. Azt nem veszítheti el, nem cserélheti el, nem ajándékozhatja oda senkinek. Sokan kísérelnek meg alkut kötni velük: hátha... de nem sikerül. Mert egyébként a harminchárom nemzet tizenháromezer katonája - Albániától Elefántcsontparton át Argentínáig - jelvényeket, övet, sapkát csereberél.

- A lourdes-i program alkalmazkodik a katonavilághoz - magyarázza Szabó Tamás püspök. - A zászlós felvonulások egyeseknek talán parádésan hatnak, ugyanakkor jelen van a vallási tartalom is.

A bazilikában - miközben a skót hadsereg dudás zenekara érkezik, megkülönböztetett közönségsikert aratva - hatalmas vásznon Bernadette képe, a látnok szenté kifüggesztve. Hogyan simulhat össze a hadsereg szellemisége a Szűzanya-jelenésekkel?

Hadirokkant angol katona svájci gárdistákkal

Bizonyára föltette magának ezt a kérdést Ludwig Steiger német és Andre Besombes francia tábori lelkész is, amikor 1958-ban, a lourdes-i jelenések századik évfordulóján katonáival elzarándokolt a Grave patak - láttán inkább gyorsfolyású folyó - partján lévő barlanghoz, ahol 1858 januárjától júliusáig Sobirous Bernadette, tizennégy esztendős kisleány üzenetet kapott a Szűzanyától. A második világháború megrendülése után - sok száz éves történelmi szembenállás után - franciák és németek (a jólétinek nevezett társadalom kapaszkodóin) végre a megbékélést keresték. Az 1958-as zarándoklat célja - olvashatjuk a kiadott hivatalos ismertetőben - az volt (és elsődlegesen ma is ez), hogy a nemzetek közötti megbékélést a Szűzanya közbenjárására kiesdjék a Béke Királyánál.

- A katonasággal mindenki a háborút hozza összefüggésbe, pedig a hadseregek elsődleges szerepe mégis a béke szolgálata és védelme - ha kissé ellentmondásos módon is, fegyverek által, amikor minden más eszköz kimerült már - folytatja a gondolatot Szabó püspök.

Találkoztam olyan lelkipásztorral is, aki kételyét fejezte ki Lourdes-dal kapcsolatban. Hitünkben nem vagyunk egyformák. Az ember hite erősítheti az alapigazságot.

Szentesi Csaba debreceni tábori lelkész az út során evangéliumi részletekhez fűzött történetekkel Lourdes lelkiségét hozza közelebb a katonákhoz: Isten olykor "belenéz" a történelmi időbe, s az ember is kitekinthet a mindenségre. Ilyen kitekintő ablak a lourdes-i barlang.

- Mindig szerettem volna eljutni ide. - Treer András sorkatona, kertészmérnök az egyetem befejezése után tölti sorkatonai szolgálata utolsó idejét. - Nagyon meglepődtem, amikor a laktanyában a tábori lelkészünk megkérdezte, ki szeretne Lourdes-ba zarándokolni. Hiszek a lourdes-i jelenésekben, a gyógyulásokban. Családomban is előfordult, hogy valaki üzenetet kapott az itteni Mária-kegyhelyen, s fantasztikus módon valóra is vált: megmagyarázhatatlan gyógyulás következett be. Mindenképpen szerettem volna itt lenni, látni, jelen lenni, imádkozni. Különös, hogy éppen a honvédség adott erre lehetőséget, ugyanis kissé ellentmondásosnak tartom, hogy éppen a hadseregek tagjai imádkoznak a világbékéért, ami azt jelenti, hogy a katonák "maguk ellen" fohászkodnak, hiszen a békével munkahelyük, állásuk szűnne meg, nem kellene hadsereget fönntartani.

A Bundeswehr-katonák a tábori püspökre várnak

Lele András hadnaggyal késő este, sőt, inkább hajnalba nyúlóan sétálunk a Grave folyó partján, a jelenések színhelye, a barlang közelében. Imádkozunk, vagy csak magunkba mélyedünk? A hadnagy egyszerre megszólal: - Ha majd otthon kérdezik, milyen volt, azt mondom, érdekes élmény részese lehettem. A szakrális tér hatásáról nemigen tudok mesélni.

"Szelíd fény és ebben a fényben - mosoly világítja be a homályos odaátot. Csodálatos fiatal leány áll ott, fehérbe öltözötten. Két kezét hívó mozdulattal tárja szét, amely mintha azt jelentené: Jöjj közelebb!... Bernadette-t valamilyen ´félelem´ nyűgözi le, de - amint megállapítja -, nem az, hogy ´el kell szaladni´. Ellenkezőleg: semmit se kíván jobban, mint ott maradni" - írja a látnok leány életrajzírója, René Laurentin. - Jöjj közelebb!

M. I. őrnagy nem első alkalommal vesz részt lourdes-i katonai zarándoklaton. Azt mondja: - Nem vagyok hívő, de itt megnyugszom. Mintha csak azt mondaná: hívő vagyok. Bernadette püspökének 1862-ben, tehát négy esztendővel a jelenések után mondott szavai jutnak eszembe: - Milyen az az eszköz, amelyet a Mindenható felhasznál, hogy közölje velünk irgalmának szándékait?

Bernadette, ez az iskolázatlan gyermeklány így szólt egy alkalommal: Azzal, hogy virágosabbá akarják tenni a dolgokat, kiforgatják azokat természetes mivoltukból.

A virág természetessége... Bihal Zoltán tizedes így vall: Igen jól jött most ez az út. Megnyugodott tőle a lelkem, mert az utóbbi időben nagyon összejöttek körülöttem a dolgok.

Van, aki a honvédség egyik legkeményebb emberi erőpróbát igénylő alakulatától érkezett. Nem jövök többet - mondja, s a szentáldozást nyalakodásnak nevezi - soha nem voltam vallásos, ettől sem leszek azzá. Mégis, a végén, amikor a záró szentmisén magyarul hangzik föl a Miatyánk, aki addig még csak keresztet sem vetett, valahonnan a gyermekkor mélyéről visszhangzó szavakat - eleinte kissé bizonytalanul - ejti ki: Miatyánk, aki a mennyekben vagy... Potyka Gábor, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatója, maga protestáns, az újragondolás, elcsöndesülés, alázat kifejezéseket fogalmazza meg. Számomra a Mária-tisztelet valóban kissé idegen, de a vallásos érzés fontos.

- Örülök ennek a nyitottságnak - így Szabó Tamás püspök -, hogy ez a zarándoklat nem korlátozódik szorosan a gyakorló katolikusokra, jóllehet a kiválasztásnál azt kértem a lelkészektől: lehetőség szerint olyanokat szólítsanak meg, akik vallási indíttatásból jönnek el Lourdes-ba, s nemcsak kirándulást jelent számukra. Vagy azért, mert gyakorló katolikusok, vagy azért, mert vallási szempontból érdeklődnek, akár protestánsok vagy nem megkereszteltek legyenek is. Ám nyitottak és érdeklődők, ezért akarnak valamilyen tapasztalatra szert tenni. Fontos ez a sokféleség, hiszen a társadalom és a hadsereg világa is ilyen. A béke és a kiengesztelődés vallási hovatartozásra való tekintet nélkül minden embernek fontos és kiemelt célja, s ebben a munkában ne csak a katolikusok vegyenek részt.

A lourdes-i barlang a fölé épített templommal

Az oltáriszentséggel a körmenet a folyó túloldaláról indul, hogy azután megérkezzék a látomások barlangja fölé épített három misézőhely előtti térre. A hatalmas kórházépületből tolókocsin érkeznek a betegek, köztük vannak katonaruhában a hadirokkantak. A tizenháromezer katonai zarándok egybevegyül a mindenhonnan érkezett sokezres tömeggel. A hangszórókból Mária-énekek, s ki-ki a maga nyelvén - a maga lelke szerint - veszi szájára, énekli reményét, hitét, várakozását, megadását, vagy éppenséggel mélyen hallgat. Valamelyest katolikus vagyok - kezdi az egyik katona -, de nem kereszteltek meg a szüleim. Úgy mesélték, a tanácsházán volt valami névadó... Most már így marad.

Sosem lehet tudni, vetem közbe, mire a harmincon inneni fiatal férfi hosszan elgondolkodva, lassú léptekkel a szorosan áramló tömegben rábólint: - Sosem lehet tudni...

Szentmisére vonul a magyar katonai egység

- Egy utazás mindig különös élmény - vallja Monostori Aurél százados, katonai ügyész. - A mostani pedig annyival több egy átlagos utazásnál, hogy olyan helyre juthattunk el, amelynek a hangulatán, környezetén érződik, hogy sokan, sokféleképpen hisznek benne. Ez mindenki számára csodálatos élmény lehet, mindemellett nagyszerű lehetőség arra, hogy ismeretlen emberekkel köthetünk barátságot, ami talán hosszabb időre szól. A lourdes-i emlékek közül legalább ennyire fontos, hogy akik itt vannak - a rengeteg ember - békében és türelemmel várakoznak, illetve vesznek részt a szertartásokon. Talán mindenkinek el kellene jönnie Lourdes-ba, s akkor kissé másmilyen lenne a világunk.

Lourdes üzenetének kulcsszavai: szegénység, imádság, bűnbánat. A zarándoklat egyik vezérgondolata a víz: ehhez kapcsolódnak a különböző programok, a szentmisében a szentírási részek, a homíliák. Mi mindent tett és tesz Isten a víz által az emberi üdvösség érdekében.

Taksonyi Lajos zászlós negyedszer vesz részt a zarándoklaton. Érti a püspök által imént elmondottakat, mint ahogyan Séra őrnagy is. Major Csaba százados gyermekkorában ministrált odahaza, a falujában, Adácson, amely - mint rövidesen tisztázzuk - egy érseket is adott: - A katonaságnál sokáig tiltva volt a vallás, néhány éve lehetett csak visszatérni hozzá.

Lourdes, ez a kisváros, amelyet - mint közölték a résztvevőkkel - ezen alkalommal a baszkok (terroristák, szabadságharcosok? sokan bizonytalanok a megfogalmazásban) fenyegettek - valójában, vagy csak a francia titkosszolgálat őrködött teljes készültségben? -, katonazenekaroktól, vonuló egységektől hangos. A tolószékekből a mozgáskorlátozottak mosolyogva tekintenek rájuk, miközben egyként a liturgiára vonulnak, vagy éppenséggel a forráshoz, amelynek vizéből kortyolnak, mások megmossák arcukat.

A markáns tekintetű francia ejtőernyős, jó néhány afrikai bevetés katonája, szelíden tereli gyermekét a barlang fala mentén. Kezével simítja a mélyből föltörő forrásvíztől nedves sziklát, mire a gyermek utánozza a mozdulatot. Az idegenlégiós pedig aláhajtja fejét, s iszik a ma már vezetékbe terelt gyógyító vízből. Neki nem a teste, a lelke kívánja inkább a kortyot.

A vásárolt kegytárgyakat - rózsafüzért, keresztet, emlékérmet - már az olaszországi útközi megállóhelyen, a padovai laktanya kápolnájában áldja meg Szabó püspök. Van, aki magának, más a kedvesének, édesanyjának viszi az ajándékot, s ezen keresztül Lourdes szellemiségét.

- A jövőben talán nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a vallási előkészületre - összegzi az út tapasztalatait Szabó püspök. - A résztvevőkben erősíteni a zarándoklat szellemiségét, ehhez esetleg magyarázatokat, katekézist fűzni, akár csoportos, akár egyéni találkozások keretében. Kérni fogom a lelkészeket, hogy előzetesen beszéljenek a zarándoklat történetéről, értelméről, a búcsúnyerés lehetőségéről, a szentgyónás és szentáldozás végzéséről. Bízom abban, hogy jövőre az ideinél nagyobb létszámmal vehetünk részt a zarándoklaton, hiszen a szomszédos országokból is jóval többen vannak jelen. Többektől hallottam: ha mód van rá, jövőre is jönnének, mert Lourdes egyedülálló tapasztalat és élmény az életükben.

Kép és szöveg: Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu