ÉLET ÉS LITURGIA

Részvételünk a liturgiában

Mindennapi életünkben fontosnak tartjuk, hogy keresztény ünnepeink felemeljenek, vigasztaljanak, segítsenek és erősítsenek. E követelmény alapja, hogy istentiszteletünk minden formája szép és rendezett legyen. Egyszerűen talán így fejeznénk ki: minden a helyén legyen.

A liturgiában való helyes és méltó részvétel azt jelenti, hogy a celebráns (a liturgia vezetője) és a hívek teljes odaadást, belső és külső tevékeny részvételt tanúsítanak, mely koruknak, adottságaiknak, életformájuknak és vallási műveltségüknek megfelelő. Erre a liturgia irányítóit nemcsak a tanítás, hanem a példaadás is kötelezi. Ebben foglalja össze a Liturgikus Konstitúció (LK) 19. pontjában a helyes magatartást.

Az elkövetkezendő idő írásaiban a helyes és méltó ünneplés feltételeivel, lehetőségeivel foglalkozunk. Sok apró összetevő alakítja és formálja egységes egésszé és számunkra is gyümölcsözővé részvételünket.

A liturgiában a teljes embernek kell részt vennie, vagyis testben és lélekben. Mindkettőhöz hozzátartozik az előkészület, a felkészülés. Az elhatározással megkezdődik a lelki ráhangolódás. Fontolgatjuk és tudatosítjuk magunkban, hogy a helyi egyház közösségével leszünk együtt. Más és más gondolatok fordulnak meg fejünkben, ha misére vagy temetésre, vagy éppen szentség felvételére készülünk. Átérezzük jelentőségét életünkben, tudunk örvendező lélekkel, szomorúan vagy éppen remények között készülni. Sokszor tapasztalhatja a gyóntató pap, amikor hosszú idő után megtérő bűnbánó megvallja, hogy hetek óta foglalkoztatja a rendezés gondolata. Mit és hogyan mondjon, megküzd szégyenkezésével, és reménykedve tekint előre, a terhek letétele utáni állapotára. Ugyanakkor sokszor tapasztaljuk a papságra vagy házasságra készülők örömét és buzgóságát.

Ezzel párhuzamosan készülünk külsőleg is. Szükséges, hogy öltözetünk is az alkalomhoz méltó legyen. Ezzel nemcsak a hitünket fejezzük ki, hanem megbecsülésünket a részt vevő közösség iránt is. Nem luxusöltözetről van szó, hanem gondozott és rendezett külsőről. Mindezek a távoli előkészületet jelentik.

A közelebbi előkészület már a templomhoz, temetőhöz való úton történik. Találkozhatunk ismerősökkel, barátokkal, de a gondolataink már az elkövetkező eseményekre irányuljanak. Mindig szívesen emlegetem az emmauszi tanítványok történetét. Jézus az úton készíti fel őket. Amikor felismerték Jézust a kenyértöréskor, viszszafelé megállapítják, hogy "lángolt a szívünk, amikor az Írásokat magyarázta". Gondos szülők hányszor figyelmeztetik, tanítják gyermekeiknek: jó légy, ne beszélgess a szomszédoddal, imádkozz stb.

A megérkezés a templomba vagy temetőbe már kizárja számunkra a külső világot. A templom csendje kiemel a földi világból, és ahogy a liturgiáról írja a Liturgikus Konstitúció: a mennyei liturgia előízét érezteti velünk.

Ennek a fontosságát jobban érzik azok, akik valamilyen feladatot is ellátnak a liturgia végzésében. A felolvasók, ministránsok, énekesek, a kántor, de maga a celebráns - püspök, pap vagy diakónus - előkészülete elengedhetetlen. Egy rossz emlék, sokszor akár egy életre is megmarad. Az emberi mulasztás pedig különösen bántó.

Tudatosan neveljük magunkat a teljes előkészületre. Ha már eddig is figyeltünk rá, legyen továbbra is gyakorlatunk, de ha nem, akkor folyamatosan neveljük rá magunkat. Az egyház liturgikus közösségében Urunk Jézussal vagyunk együtt.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu