Szeretem a Szív Lelkiségi Központot

A Jézus Szíve Népleányai Társaság Jézus Szíve ünnepén, június 7-én és 8-án emlékezik meg a Szív Lelkiségi Központ tízéves fennállásáról.

A nyolcvanas évek vége felé az Új Emberben Magyar Ferenc Kis lak áll a nagy Duna mentében című cikke beszámolt a Duna mentén, Tahiban épülőben lévő házban megindult életről. Akkor még nem sejtettem, hogy a mi közösségünkből kinőtt Magyarok Nagyasszonya Társasága számára emelt épület egykor a Jézus Szíve Népleányai Társaság lelkigyakorlatos tevékenységének ad majd otthont. A történelmi események úgy hozták, hogy a nyilvános működésben újrainduló közösségünk 1992-ben itt rendezte be lelkigyakorlatos házát. Az 1938-tól 1950-ig Pécelen működő lelkigyakorlatos házat elvitte az államosítás, s annak máig kiható következményei vannak.

A tízéves jubileum kapcsán végiggondolom, miért kedves számomra ez a ház. Miért szeretem? Szeretem a Szív Lelkiségi Központot. Szeretem azokért, akik idejönnek megpihenni, felfrissülni, lélekben megújulni. Szeretem azokért, akik az évek során hosszabb-rövidebb ideig itt imádkoztak, dolgoztak, tanultak... Szeretem közösségi életünk itt lejátszódó szép eseményeiért... És legfőképpen szeretem azért, mert a mi Urunk jelenléte átragyog minden emberi gyarlóságon, fizikai hiányon.

Akik idejönnek... Amikor visszatekintek vendégeinkre, akik az elmúló tíz év során házunkban megfordultak, nem statisztikai adatok tűnnek elő emlékezetemben. Nem számok, hanem arcok, hangok, kézfogások, beköszönő és búcsúzó szavak... érkező és távozó léptek... És amint lélekben szemlélem az ideérkezők és a távozók arcát, hálát adok mindazért, ami ittlétük során bennük történt. Hálát adok, hogy a fáradtak megpihentek, a feszültségek felengedtek, az önmagukat hajszolók elcsendesültek. Hálát adok a gyermekcsoportok vidám zsivajáért, a családosok öröméért, hogy a szülők a gyermekeikkel együtt, de mégis tehermentesítve erősödhettek hitükben, családi elkötelezettségükben. Hálát adok a házaspárok itt kapott új lendületéért a család, a haza, az egyház építésére.

Hála a fiatalokért. Nyíltságukért problémáik feltárásában. Nyitottságukért a jó befogadására éppúgy, mint a környező hegyekben felfedezett szépség csodálatára. Hála az idősekért, akik kertünk szépségeiben találták meg a belső béke külső támaszát. Hála a falu és a környék híveinek ragaszkodásáért. Hálát adok a csoportokért, amelyek a mi hívásunkra jöttek össze, és azokért, amelyeket közös szándékuk hozott ide. Ezekben tanúi lehettünk akár a közösséggé formálódás folyamatának, akár a közösségi összetartozás elmélyülésének. Tudjuk, hogy ezek a csoportokban végbemenő történések a belülről kifelé ható erő folytán jöttek létre. A szíveket vizsgáló, a szíveket mélységükben érintő és alakító Lélek működik a lelkigyakorlatokban.

A Szív Lelkiségi Központban Loyolai Szent Ignác nyomdokain haladunk a különböző lelkigyakorlatos programokban. Az ignáci pedagógia különösen az olyan lelkigyakorlatokban érvényesül, ahol a lelkigyakorlatozó személyes kísérőt kap, aki figyeli a Lélek működését és segíti őt a kegyelem indításaihoz igazodni. Áldott legyen az Isten, hogy az elmúlt évtizedben a lelki megújulás ajándékát oly sokan kapták meg ebben a házban.

Szeretem ezt a házat értük, akik idejönnek és belépnek a Lélek műhelyébe. Szeretem azokért is, akik több-kevesebb ideig a műhely életében, munkájában részt vettek.

Jezsuita atyák, akik a Szent Ignác-i szellem hordozói, magvetői lelkigyakorlatokban, szentbeszédeikben, magatartásukban.

Atyák az egyházmegyéből, akiknek gondja, hogy kápolnánkban legyen szentmise minden vasárnap, sőt, a hétköznapokon is.

Közösségünk tagjai, akiknek szívügye a lelkiségi központ, és kezdettől a mai napig megosztják velünk munkaerejüket, szellemi-anyagi javaikat, s imáikban, áldozataikban hordozzák vágyainkat.

Társaságunk fiataljai, akik több éven át itt nevelődtek az Istennek szentelt életre, ismerkedtek a társaság karizmájával, készültek az apostoli életre.

Szeretem a Szív Lelkiségi Központot, mert központi ház híján otthont nyújthatott társaságunk sok szép eseményének. Közös lelkigyakorlatokat, többnapos testvértalálkozókat, két nagykáptalant tudtunk itt megrendezni.

És itt, a ház kápolnájában lehettünk boldog tanúi az ünnepi eseményeknek, amikor fiataljaink esküvel pecsételték meg szándékukat, hogy életüket Jézus és az ő népének szolgálatára szentelik társaságunkban.

Szeretem a Szív Lelkiségi Központot mindenekfelett azért, mert itt az Úr szőlőjének munkásai lehetünk. A szőlő munkásai és egyben szőlővesszők az igazi szőlőtőn. Jézus velünk van. Velünk van nemcsak a kápolnában és nemcsak az imádságban. Velünk van a sekrestyében és az irodában. A kert gondozásában, szépítésében éppúgy, mint a vendégek fogadásában és meghallgatásában.

Velünk van, bennünk van, és szeret. Naponta hív az egyre mélyebb szeretetkapcsolatra és küld, hogy folytassuk az ő szeretetéletét embertársaink sokféle szolgálatában. Ez a mi Jézus Szíve lelkiségünk egyik jellemző vonása.

"Kis lak áll a nagy Duna mentében, Ó, mily drága e lakocska nékem..." - írta egykor Petőfi Sándor a számára oly kedves hajlékról.

Szeretem a Szív Lelkiségi Központot - ismételgettem a Duna mentében épült lelkigyakorlatos ház tíz esztendejére visszatekintve. A jövő felé fordulva a Petőfi-vers egy másik sorát idézem: "Vágyaimnak sólyom szárnya támadt..." Vágyainkban meszsze szállunk. Kívánjuk, hogy a ház hatósugarai táguljanak térben és időben. Szeretnénk frissülő erőkkel gazdagodni, és sokat tenni hazánk, népünk lelki megújulásáért. Tervezünk, küszködünk, imádkozunk. De valójában nem az a legfontosabb, hogy a mi terveink valósuljanak meg, hanem hogy Istenünk ereje munkálkodjék bennünk és általunk, hogy az ő munkáját végezzük. Ezért legfőbb vágyam az, hogy gyarlóságaink és kicsinységünk ellenére is szolgálataink által Jézusunk szerető Szívének szándékai teljesüljenek. Amint a Jézus Szíve ünnep liturgiájában halljuk a zsoltáros szavait: "Szíve szándéka nemzedékről nemzedékre ..., hogy kimentse lelküket... és táplálja őket..."

Fülöp Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu