Jámbor Magnetta

Isten kavicsa

Kavics lettem, hűvös és sima.

Kisiklottam minden markolásból -

s ha túl szorosan zárult rám a sors,

csak csikorogtam hideg-élesen,

mígnem elunva, bosszúsan kiejtett,

magamra hagyva - újabb földmarásig.

Zúdult velem a víz, mélyebb folyómederbe,

majd partnak csapva zúzott szüntelen:

mint pattintott szív,

sebzetten alakultam,

hogy rajtam majd kényelmes hely legyen

életrekeltő,

megváltó ujjaidnak.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu