Hazai egyházak és a drogmegelőzés

Remélhetőleg lesz folytatása annak a mérföldkövet jelentő szakmai konferenciának, amelyet Vallás a drogmegelőzésben - drogmegelőzés az egyházban címmel február 20-án szervezett az Ifjúsági és Sportügyi Minisztérium, illetve a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet a magyarországi felekezetek, vallási közösségek képviselőinek részvételével a Parlamentben.

Az ország házában most is az egész ország ügyéről volt szó, amelyből a hazai egyházak - mint eddig is - ki akarják venni részüket, és e munkájuk végzéséhez, fejlesztéséhez az állam központi, költségvetési támogatását kérik. Válaszd az életet mottójú közös nyilatkozatukban a magyar egyházi vezetők csatlakoznak a nemzeti drogstratégiához, amelyet - idehaza példa nélküli módon - két tartózkodó képviselőt leszámítva ellenszavazat nélkül fogadott el az országgyűlés 2000-ben.

A mostani - a hazai egyházakat érintő első ilyen témájú - konferenciára csaknem nyolcszázan jelentkeztek, de helyszűke miatt e létszámnak körülbelül csak a felét tudták fogadni a szervezők. Az élénk érdeklődés is mutatja: az egyházak működésének eleven területéről van szó. Különböző vallási közösségek már a nyolcvanas évek elején - amikor Magyarországon hivatalosan még "nem létezett" drogprobléma - felismerték a szenvedélybetegek szenvedését, és segíteni igyekeztek rajtuk. E munkájukat azóta is folyamatosan, a drogprobléma növekedését követve lehetőségeik szerint egyre bővülő mértékben végzik.

Mádl Ferenc köztársasági elnök és Deutsch Tamás miniszter köszöntő szavai után az egyházi vezetők előadásai jelezték: a drogosokkal foglalkozás nem egyes lelkészek vagy csoportok, gyülekezetek "magánügye", hanem az egyházakat intézményesen is érintő kérdés.

Balás Béla kaposvári megyéspüspök többek közt arról szólt, hogy a kábítószer mindenhol felütheti a fejét, senki sincs bebiztosítva ellene, éppen ezért senki nem zárkózhat el az elől, hogy szembenézzen a drogok okozta szenvedéssel. Bölcskei Gusztáv református püspök elődjét, Ravasz Lászlót idézte, aki egy alkalommal így fogalmazott: "Nem azért jöttem, hogy problémákat oldjak, hanem bilincseket." A segítő tevékenység kapcsán a református Zsinat lelkész elnöke megemlítette, hogy amikor az egyházak drogosokkal foglalkoznak, akkor nem idegen területen kalózkodnak, hiszen e munka életük lényeges része. Szebik Imre evangélikus püspök szólt arról, hogy amint a statisztikák is mutatják, hazánkban nincs olyan család, amelynek legalább tágabb környezetét ne érintené e probléma. Radnóti Zoltán rabbi a drogosok helyzetének, lelkiállapotának, önsorsrontó döntéseinek megértéséről beszélt.

A konferencia második részében Balog Zoltán református lelkész,a miniszterelnök egyházügyi főtanácsadója az egyházak és a társadalom kapcsolatát elemezte. Hangsúlyozta, hogy nem tartható az az instrumentális szemlélet, amely az egyházak szerepét mindössze a szociális munkában, "valamiféle terápia" végzésében látja, hiszen azoknak nem lényegük a társadalmi aktivitás, hanem "lényegükből lényegesen fakadó következmény". Hívő emberekre van szükség e területen is, a remény és a bizalom tanúira, akik egyfajta megszállottsággal végzik munkájukat, amely számukra több mint egy szakma vagy akár egy választott hivatás. A hit másságával létező emberek élete lehet bizonyság a mindennapokban, az egyes ember szolgálata során is, hogy nem a kegyelem hiányzik világunkból, hanem annak megtapasztalása.

A drogfüggőség megelőzhető, illetve gyógyítható betegség - mondta Topolánszky Ákos kábítószerügyi koordinációval megbízott helyettes államtitkár -, de az ezzel kapcsolatos munka csak társadalmi összefogással végezhető igazán eredményesen. Előadásából kiderült: Magyarország nem tartozik a súlyosan veszélyeztetett európai országok közé, de ez a tény természetesen nem adhat okot arra, hogy bárki gondtalanul fellélegezzen. Az államtitkár az egyházak szerepét elsősorban a nyilvánosság tereinek biztosításában, illetve a megelőzésben és a rehabilitációban, az élő, óvó közösségek működésében látja.

Menthetetlen bűn, ha az egyházak nem élnek lehetőségeikkel - fejtette ki gondolatait Tomka Miklós szociológus. Nagy baj, ha a vallási közösségeknek csak lelkiségi oldaluk van, ha a hitbuzgalmat és az emberszeretetet szétválasztják. Ha a társadalmi problémáktól és szereplőktől félnek, illetve ha az egyházak pusztán formális szervezetként és nem közösségként működnek. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára szólt a "világi" hívők munkájának jelentőségéről, hiszen a drogprobléma kezelése nem sajátosan papi feladat, illetve arról, hogy elsősorban nem minél több intézmény, hanem az élő közösségek léte szükséges e téren is az egyházakban.

A nehezen mozgósítható, de egyedülálló gyógyító erővel rendelkező közösségek szerepéről beszélt Buda Béla pszichiáter, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet tudományos igazgatója is, aki a puszta hagyományápolás elégtelenségéről szólva rámutatott, hogy az egyházaknak új közösségi formák keresésére és új típusú diskurzusra van szükségük, hogy remélhetőleg ne csak azokat érjék el, akiknek "van füle a hallásra", hanem azokat is, akik már teljesen bezárultak saját egzisztenciális problémáikba.

A konferencia további részében drogosokkal foglalkozó egyházi intézmények, közösségek képviselői tettek vallomást munkájukról. Köztük Fábián Attila elnök az Evangéliumi Pünkösdi Közösség nevében, amely a magyarországi felekezetek közül elsőként kezdett drogosokkal foglalkozni. A szakmai nap szekcióülésekkel zárult, amelyeken különböző szakterületek szerint folytatták az eszme- és tapasztalatcserét a kábítószer-problémával foglalkozó vagy az iránta érdeklődő résztvevők.

Az első, nagy lépés tehát megtörtént a drog bilincseit is oldozni kívánó hazai egyházak együttműködése érdekében. Mindannyiunk közös érdeke és felelőssége, hogy a munka összefogással folytatódjék a hétköznapokban is.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu