|
|
Összetartozó felelősséggel Keresztény filozófiák sarkalatos tételeiben ott vannak azok a gyakorlati kérdések is, amelyek isteni szabályok tükrében vetik fel ember és ember összetartozását, jogait, s mindent a végső Célra irányítanak. Így volt a kezdeti századokban, a középkorban, így van ma is. A teremtéstörténet bibliai sorai, amikor arról beszélnek, hogy Isten megalkotta az embert, e szónál mintha megakadna az elbeszélés, amelynek jó oka van: az ember - mint a biblikus H. Thielicke írja - "Isten kockázata". Vagyis merész vállalkozása. A kockázat a keresztény szabadságát érinti. Isten mintha az ember sorsához kötné a saját sorsát. Ez pedig elképesztő távlatot ad az istenképiségben történő gondolkodásnak, az Újszövetség szabadságtörvényében az összetartozás felelősségének. A kedvezmény ehhez a "tézishez" tartozik. Aki ugyanis megteremtett, megannyi kedvezménnyel látott el, magyar nyelvünkön értelmezve: kivételes előnnyel, engedménnyel, amely istenfiúságunknak ajándék; a keresztségben a névvel együtt a ruha is, hogy felöltöztessük szívünket, kezet nyújtsunk a másiknak az Ő szeretetében. Igaz ez az egyénre, a nemzetre, ha krisztusi elvekre épül, épít. "Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent - tanítja Kölcsey - egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. "És ez igaz"a szentek közösségére", amelynek - mint nemzet-tagságnak is - feladata, hivatása vállalni önmagát, Embertestvérének sorsát, azt az együttlétet gondolatban-érzésben, magatartásban, segítésben, amelyet - mint Tempfli József nagyváradi püspök nyilatkozta - Jézus Krisztus, Szent István hite, a Nagyboldogasszony és a Szent Korona tart össze. Túl van ez csupán politikai vagy műveltség-területen. "Isten városához" tartozik, kivételes kedvezményével a hitnek megélésével az igazságnak a szolidaritásés a személyiség erősítését szolgálja. Nem beszélve elégszer a Szentírásból fakadó álláspontról: az egy keresztség és összetartó kultúra értékrendje nem vonható vissza a krisztusi szabadsággal élő, lélekből magyartól, egymáshoz tartozó testvér-polgártól. "Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére" - írja Pál apostol, s Krisztus jussából részesülve hirdetjük megváltásunk előnyét. Mert nagy erejű kegyelem ez, el nem torzíthatja a világ érdeke. Nemzeti és keresztény küldetésről írnak számosan Európában, remélhetőleg nem átmeneti ideig. Így aztán hovatartozásunk mélyrétegében felcsillan ama ajándék, amely az "örökkétartó időben" - vagyis már időtlenül kapcsolhat össze valamennyiünket. Addig meg kell vívni a jó harcot, okosan megfutni a pályát. Tóth Sándor
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||