Gregory Baum

A szolidaritás Evangéliuma

Elértük az emberiség rendelkezésére álló természetes erőforrások határait. A Föld kincsei jelenleg egy javakban dúskáló kisebbség szolgálatában állanak, miközben az emberiség nagy többsége nélkülözésben és nyomorban él. Egész népeket kényszerít elkeseredett és értelmetlen lépésekre a félelem, hogy nem lesz mit enni adniok gyermekeiknek. A gazdag észak-nyugati területek országai az egész világra kiterjesztették a piacgazdaságot, és ezzel két részre osztották a világot: győztesekre és vesztesekre. Egyre többen élnek kilátástalan nyomorban és reménytelenségben, főleg Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Isten alkotása - ami jó - romba fog dőlni, ha a mi jóléti társadalmunk nem képes újjászületni egy egyszerűbb, szerényebb, szeretetet megélő életre. Ez a mának szóló isteni parancs. De vajon létezik-e olyan morális erő, amelynek segítségével az emberiség képes egy ilyen új világot megteremteni? Szerintem csupán egyetlen ilyen erő létezik: a megújulásra kész nagy világvallások.

Ami a legfontosabb a harmadik évezred egyháza számára

Az ezredfordulón több neves teológust és egyházi személyt megkérdeztek arról, hogy szerintük a III. évezred kezdetén melyik az a legfontosabb kihívás, amely az egyház előtt áll.

A XX. század utolsó évtizedeiben nagy hatással volt rám a katolikus szociális tanítás fejlődése, amit először Latin-Amerikában tapasztaltam, azután az 1971-es Püspöki Szinóduson, majd VI. Pál és II. János Pál enciklikáiban és beszédeiben. A szociális igazságosság és az egyetemes szolidaritás nem csupán a természeti törvény sürgető parancsa, hanem az isteni kinyilatkoztatásból is következik, ami Jézus Krisztusban öltött testet. II. János Pál szavai szerint semmi értelme az evangélium hirdetésének, ha az nem jár együtt a szociális igazságosság és az emberi jogok megvalósulásának sürgetésével. A hit, a tanítás és a szociális elkötelezettség szoros kapcsolatban állnak egymással. A keresztény tanítás jobb megértése - szerintem - óriási jelentőségű esemény. Az az Isten, akiben hiszünk, nem azonos az általában vett szentséggel, még kevésbé valamelyik istenséggel vagy a különféle formában tisztelt Mindenhatóval. Az az "istenség" nem hívja az embereket társadalmuk bírálatára és a társadalmi igazságért folytatott harcra. Az igazi Isten, a mi Istenünk, a szegények, a gyengék, az elesettek oldalán áll. Nem tűri az elnyomást és az igazságtalanságot. A keresztény üzenet tehát személyes és közösségi: ígéri a szív megváltoztatását és a világ megújítását. Ez a tanbeli fejlődés szerintem világtörténelmi jelentőségű, mivel felszólítja a világ katolikus közösségeit, hogy válaszoljanak a mának szóló isteni parancsra: teremtsetek új világot, a szeretet, az egyszerűség és a mértékletesség világát. Több keresztény felekezet már megtette az első lépéseket ezen az úton. Számukra Jézus a salvator mundi, a világ megváltója, aki megmenti az emberiséget a pusztulástól. Más vallások újra felfedezik hagyományaikban a sürgető felszólítást az igazság, a szeretet, a béke megvalósítására. Vannak olyan humanista mozgalmak, szervezetek, amelyek az egyetemes szolidaritás nevében a szegények, az elnyomottak felé fordulnak. A katolikus szociális tanítás a világ több országában létező kis csoportok közös lelki tapasztalatára épül. Ezek a közösségek a pápa és a püspökök kezdeményezésére jöttek létre. Ám a katolikus hívek nagy többsége még nem kapcsolódott be ezek munkájába, és a főpásztorok sem adják meg minden esetben a szükséges támogatást. Mintha az intézményes szervezet fenntartása megakadályozná az egyházat, hogy hűséges maradjon saját tanításához. Az egyház kevés anyagi erőt áldoz miszsziós feladataira. Pedig a "legértékesebb igazgyöngy" maga az Evangélium, érte mindent fel kellene áldoznunk. Mivel elértük a természetes erőforrások határait, az előttünk álló feladat nem tűr halasztást. Az egyháznak nincs varázspálcája, hogy átalakítsa a világot. Viszont felszólítja a hívőket, hogy új módon hallgassák Jézus Krisztust, legyenek munkatársai a világ átalakításában, és legyenek a reménység tanúi a szenvedésekkel teli világban. A püspökök hamarabb mozgósítják a katolikus közvéleményt az abortusz ellen, mint a hatalom és az anyagi javak igazságtalan elosztásának ügyében. A jelenleg uralkodó neoliberális politika pusztulásba viszi a világot. Az egyetlen megoldás az Evangélium, amely képes átalakítani a szíveket és az egész világot.

(A cikket a Les défis de L´Eglise au XXI-e siecle című könyvből vettük át. Fordította: Havas István Sch.P)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu