Az éjszaka tapintása

Voltak már úgy színházban, hogy semmit sem láttak? No nem azért, mert a kakasülőn ültek, hanem mert vaksötét volt az előadás alatt... Az emberek a környezetükből vett információk 70-80 százalékát a látásuk útján nyerik. Kivéve azokat az embertársainkat, akik nem látnak.

A Sallai Zoltán által rendezett Az éjszaka tapintása című előadáson másfél óráig arra vagyunk kényszerítve, hogy a környezetünket mi is "csak" hallás, tapintás, szaglás és ízlelés útján érzékeljük. A nézők egy különös utazás részesei lehetnek a Vakrepülés Társaság "Szálljunk magunkba" járatán.

Meghatározó diákkori élményem: egy nap új osztálytársunk érkezett, egy vak leány. Eleinte nagyon zavarta az osztályt Braille-írógépének csattogása, a tanárok megkülönböztetett bánásmódja, de nem kellett hozzá hosszú idő, és már csak akkor vettük észre az írógépet, ha Tünde nem jött iskolába, és az alapzaj ezen összetevője hiányzott. Az ő személye révén találkoztam először közelebbről a vakok világával (mert van világuk, éppen ezért nem szeretik, ha világtalannak szólítják őket). Ő, aki sohasem látott, azt mondta egyszer, hogyha valamilyen orvosi eljárással látóvá operálhatnák, nem vállalná a műtétet, mert az eddigi életét kellene otthagynia, és ezzel gyökértelenné válna. Arról nem is beszélve, hogy még egy gyufásdobozt sem ismerne fel...

Történetesen Tünde a darab egyik szereplője, Trézsi. Az évekkel ezelőtt elhangzott gondolat ezen az előadáson hirtelen felrémlett. Szerepet cseréltünk. A máskor kicsit bizonytalannak tűnő lány a színpadon és a nézőtéren (mert a vak szereplők az interaktív játék során több mindenbe bevonják a nézőket) magabiztosan volt jelen, akárcsak az előadás összes többi szereplője. Én, mint amikor a libikókán a nehezebb fél rátelepszik az alsó pozícióra, talajvesztetten lóbáltam a lábamat. Hozzá kell tennem, hogy nem sokáig. Vezetett minket a társulat, elbűvölt és gondolkodásra késztetett. Hamar úgy éreztem, biztonságban vagyok. Bár az elmesélt történet kissé banális, bukdácsol is, a darab ereje abban rejlik, hogy a különleges szituáció, a vizualitás hiánya ráirányítja a figyelmet a kevésbé használt érzékszerveinkre - és nem utolsó sorban saját magunkra, belső sötétségeinkre.

(Az előadás keddenként az Akácos Udvarban /Budapest, VI. Akácfa u. 61., tel.: 322-5084/ tekinthető meg.)

bugnyár

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu