Károly

Így hívták a faluban gyerekkorom sudár álmát. Ilyen akartam lenni magam is.

Járva cseresznyéskerteket, almásokat, hogy a kártevőket távol tartsa, nemegyszer leült egy-egy tuskóra, és arról beszélgetett az éggel meg a madarakkal, hogy ő bizony pap lesz. Mit válaszoltak neki? Hallgattak, hiszen az apjának hiába volt "folyamodása" tehetősekhez. Az ismerősök csak legyintettek: "Sosem lesz annyi pénzed, hogy a fiadból papot csinálj..."

De Károly nem adta fel. Sihederként bejárt a legközelebbi kisvárosba - hetente háromszor gyalog (oda-vissza 30 km), mivel vonat akkoriban ritkán közlekedett. Kemény telek voltak, ő csak rótta a vaspálya mentén a kitaposott ösvényt a polgári iskoláig. Megfázott. Azt mondták az apjának, vigye a javasaszszonyhoz. Hatásos gyógyszereknek hírük sem volt, kórházba későn került a beteg lábával.

Mintha előre érezte volna: sietnie kell. Imádságos szíve, ügyes keze, borotvaéles esze szinte hajtotta... Már csak műszaki pályára gondolhatott, de jóformán el sem kezdhette a tanoncságot a MÁV-nál. Betegen fúrt, faragott otthon meg olvasott. Szemében csillagok ragyogtak, időnként könnyek csillogtak. Arcát ilyenkor fátyol fedte, a reménytelenségé...

Járt a keze, esze s amikor faluvégi házuk tetejére fölkerültek a maga készítette bábuk, melyek szélhajtásra mozogtak: fűrészeltek, fát vágtak, csodájukra járt a felvég.

Egyik este - már ágyban fekve a lexikont böngészte. Aztán sóhajtva odaszólt apjának: - Már nem lesz időm elolvasni.

Néhány hét múlva a feszületes kép alatt fekve mondta a családnak: - Most jön értem, látom, akinek a társaságában akartam Jézust szolgálni. Hozza az orvosságot. Majd köszönjetek neki. Egy órán belül meghalt. Tizenkilenc esztendős volt - és háború. Az első.

Amikor apám annyi évtized után beszélt a testvéréről, nem tudta befejezni a történeteket, hangja egészen elhalkult. Egyszer azt mondta: - Károly a falu gyerekeinek élt - a játékaival... Nagyon hideg télben temettük. Fatalpú cipőm a földhöz fagyott. Ha már majd csak hazajársz, keresd meg az ő sírját is. A keresztjét.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu