Az Új Ember nagyböjti lelkigyakorlata

"Ha ismernéd Isten ajándékát..."

A nagyböjt a megtérésre, önvizsgálatra szólítja fel az embert. Az egyház évszázadok óta különböző lelkigyakorlatokkal segíti ebben a híveket. 2002 nagyböjtjén hat egymást követő lapszámában az Új Ember is lelkigyakorlatot tart - és kínál olvasóinak. Olyan külföldi származású, évek óta hazánkban tevékenykedő szerzeteseket kértünk fel az elmélkedések írására, akik újfajta tükröt tarthatnak a magyar katolikusok elé. Kritikusnak tűnő észrevételeikkel is a hitet, az önismeretet, az alázatot és a reményt kívánják növelni bennünk. - Így legyen.

Nagyböjt harmadik vasárnapján, a szamáriai asszony evangéliumi epizódjával a nagyböjt szívébe érkeztünk. A legintenzívebb és leggazdagabb liturgikus és lelki időszak, amelyet az egyetemes egyház átél abban a vágyában, hogy alakuljon Urának misztériumához és szeretetéhez, aki életét adta érte!

E vasárnap prefációja megfogalmazza a szamáriai asszony és Jézus találkozásának, e kegyelmi "órának" lényegét: "Jézus, miközben vizet kért a szamáriai asszonytól, a hit ajándékát nyújtotta neki, az asszony hitre szomjazott, hogy az istenszeretet tüzét lángra gyújtsa benne."

Jézus, fáradtan a nap hevétől, fáradtan az emberek hosszan tartó keresésétől, szemlélünk téged, amint egyszerűen a kút szélén ülsz...

Itt vagy... Isten Igéje, és az Atya Fia, te, aki üdvösségünkért magadra vetted gyengeségünket. Azt akartad, hogy szükséged legyen szeretetünkre!

- Amikor a kereszten azt kiáltod nekünk: "Szomjazom!"

- Átszúrt oldaladból a Lélek Folyama fakadt.

- Minden nemzedék ebbe az élővízbe merül bele, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a kiapadhatatlan forrás, mely képes minden szomjat oltani!

- Te vagy itt... Valóságos Isten és Valóságos Ember...

És a szamáriai asszony "Jákob atyánk kútjához" jövet nem tudja, hogy valaki várja...

- Valaki megelőzte...

- Ő, aki a Szeretet... és aki elsőként szeretett minket... "amikor még bűnösök voltunk", mondja Szent Pál a szentleckében.

Ez a Szent János szerinti evangéliumi részlet adatott... Átadatott... ma...

- Az Ige itt van - értünk... Nekem íródott...

- Mint gyenge fuvallat, úgy adja magát Igéd, s mint agyagvázát, úgy formál minket szereteted...

Isten szavának misztériuma ez, amely szüntelen dolgozik bennünk, mert "A Szentírás tanítása, vagyis gyümölcse nem akármi, hanem az örök boldogság teljessége - vallja Szent Bonaventura. - Mert ez olyan Írás, amely az örök élet igéit tartalmazza, amelyet nemcsak azért írtak, hogy elhiggyük, hanem azért is, hogy általa elnyerjük az örök életet, s abban majd látni és szeretni fogunk, és öszszes vágyaink beteljesednek."

Dél van... Azt, hogy a víz nélkülözhetetlen az élethez, hogy mindennél fontosabb, azt a legradikálisabban a sivatagban tapasztalhatjuk meg.

Az élő Isten is úgy nyilatkoztatta ki magát népe szabadítójaként, hogy a sziklából vizet fakasztott (lásd az első olvasmányt).

Valóban szinte "szomjan kell halni" ahhoz, hogy valaki délben jöjjön vízért... Amikor a kút közelében lakik!

Ezért délben, te, szamáriai asszony, egyedül vagy... Hogy találkozz az ismeretlen utazóval.

Egy fáradt ember, aki szomjas, éhes - a tanítványok élelemért mentek a városba, mondja az evangélista -, egy zsidó, aki a hagyományokat és a kérlelhetetlen zsidó- szamáriai ellentétet megvetve inni kér tőled...

Mi is menjünk közelebb... "Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyék" - mondja Jézus.

De most a Víz kér inni, a Forrás kéri, hogy igyanak belőle!

Időt kér és figyelmet....

Adj nekem csendedből, magányodból, teredből! Még inkább: add nekem szíved...

Mindig meglepődünk, ha érezzük, hogy így, létünk mélyéből hívnak, különösen, amikor minden elválaszt: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?

És egy szamáriai asszonynak, egy "eretneknek" fogja Jézus apránként kinyilatkoztatni a lélekben és az igazságban történő imádás misztériumát.

Jézus magyarázatára eljut a legmateriálisabb felfogástól Isten ajándékáig.

Aki ebből a vízből iszik - anyagi kielégülések -, ismét megszomjazik. Mert ami egy pillanatra csillapítja a vágyat, maga válik egy újabb vágy kezdetévé...

Jézus újdonságot hirdet, olyan vizet, amit még nem ittak a nap alatt: "örök életre szökő vízforrás lesz, aki ebből iszik, nem szomjazik meg soha többé..."

Jézus nem adni akar "valamit", ami biztosan megszerzi a boldogságot... Felszabadulást e kényszermunkából... a boldogság anyagi forrásait, ingyen... Jézus meg akarja ízleltetni, ami a Forrásnál található. Tudatosítja, hogy az a víz, mely el van vágva a forrástól, hamar megposhad.Vágyaink, boldogságaink, ha hiányzik a Forrásunk, nem lesznek tartósak!

Mindannak a gyökeréig akar minket elvezetni, ami az Örökkévalóságban létezik. Igen, egészen idáig. Azt akarja, hogy egy legyünk magával az élet fakadásával, "egy az Atyával".

Hogy elvezesse a szamáriai asszonyt emberi vágyaitól az Isten utáni vágyig, Jézus azt mondja neki: "Menj, hívd el a férjedet és jöjj ide". Vagyis: "Mondd, kivel élsz házasságban most? Ki adja neked az örömet és a boldogságot?"

"Nincs férjem" - válaszol az asszony.

Ötször próbálkozott, hogy megismerje a szeretetet, a hatodik még mindig nem az igazi. Szomja még mindig oltatlan! Jézus feltárja élete rendetlenségét.

Igéd seb, mely világosságra vezet.

Szükséges volt, hogy a szamáriai asszony elszakadjon önmagától, hogy a "sötétségből a csodálatos világosságra jusson".

Nem ért egyet többé bűneivel, Jézus megmagyarázta, hogy a földi táplálék soha nem tölti be a lélek mélyét. Mert tudja - jobban, mint mi -, hogy a legbálványimádóbb bűnös lélekben mindig valami sír!

Most már kész az imádásra: úgy látni Istent, mint aki megteremtett minket. Mint aki bennünk működik, és hatalmas jelenléte a mi boldogságunk - mindabban a szegénységben, amik vagyunk.

Isten mindenekfelett "Lélek". Isten "Világosság" Jézusban. Közeledik hozzánk, hogy megismerjük az "Igazságban".

Isten "Szeretet", hogy részesei legyünk annak, ami ő.

"Az Atya ilyen imádókat keres..."

Ó, Isten misztériumának kimeríthetetlen mélysége! Húsvét égő szeretete. "Én vagyok az, aki veled beszélek".

Örök életre fakadó víz, erősítsd meg bennünk a belső embert, hogy megértsük, mi a mélység, hosszúság, magasság és a mélység. Megismerjük Krisztus szeretetét, ami minden ismeretet felülmúl.

"Belépni Isten egész teljességébe" (Ef.3,4).

Szamáriai asszony, nővérem, barátnőm, a dél verőfényében felénk jössz a századokon keresztül, "Az Ige vetőmag, mely aratást ígér".

Légy te is tanúságtevő számunkra, a megtisztult bűnös nép számára, kik Isten szántóföldje vagyunk, melynek termése megörvendezteti őt.

Visszatérünk hálát adva...

Visszatérünk ahhoz, akit mi "magunk hallottunk".

"Az Ige átkelés, mely elmondja az utat" őhozzá, Jézushoz, a világ megváltójához!

Maria Aimée

Maria Aimée nővér 1943-ban született az algériai Oranban, hétgyermekes család legidősebb gyermekeként. Édesapja francia Guayanából, édesanyja a franciaországi Lotharingiából származik. Gyermekkorát Lotharingiában töltötte. 1963-ban lépett be a Nancy-beli klarissza monostorba. 1968 és 1974 között az ugandai monostort megalapító csoport tagjai között volt, ahol 1968 karácsonyán tette le örökfogadalmát.

1979-ben arra kapott meghívást, hogy részt vegyen Sion Ágacskája, az első klarissza monostor-remeteség alapító közösségében, 1995-ben pedig az Ágacska magyarországi, Szécsényben letelepedő közösségében.

Lelkigyakorlatos sorozatunk első elmélkedése (Új Ember, február 17. - 9. oldal) mellől sajnálatosan lemaradt a szerző rövid életrajza.

Pawel Cebula minorita ferences szerzetes, lengyel-litván származású. 1967. január 30-án született Lengyelországban, a Balti-tenger partján. Első fogadalmat 1986-ban tett. 1991-ben érkezett Magyarországra, Egerben végezte el a teológia utolsó két évét. 1993-ban Seregély István érsek szentelte pappá Miskolcon, ahol négy évig szolgált. 1997-2000 között Egerben, majd egy évig Aradon teljesített lelkipásztori szolgálatot. Jelenleg ismét Egerben dolgozik.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu