Tégy hasonlóképpen!

A szinoptikus evangéliumok (Máté, Márk, Lukács) szerint Jézus tanításának középpontjában Isten országának Örömhíre áll. Erről beszél Jézus a legtöbb példabeszédben, ennek törvényeit adja meg a hegyi beszédben, ennek egyes sajátosságait világítja meg szinte minden megnyilatkozásában.

János evangéliumában ezzel szemben Jézus elsősorban önmagáról beszél, saját kilétét és szerepét világítja meg beszélgetései során, úgy is fogalmazhatnánk: a negyedik evangéliumban Jézus önmagát, saját istenségét és hatalmát nyilatkoztatja ki a világnak. Az önkinyilatkoztató tanítás egyik, művészi módon megalkotott példája Jézus beszélgetése a szamáriai aszszonnyal (Jn 4,5-42).

A jelenet nagyon is egyszerű, hétköznapi mozzanattal indul: Jézus fáradtan, szomjasan odaért Jákob kútjához, és inni kért az ott vizet merítő asszonytól, aki a közeli faluból jött vízért. Jézus és az asszony ezt követően beszélgetni kezdenek, mégpedig egyáltalán nem hétköznapi dolgokról.

Meg kell mondanunk: az asszony sem mindennapi asszony. Egy tanult, bölcs írástudó sem tehetne fel okosabb kérdéseket ilyen kertelés nélküli, egyszerű szavakkal. Szinte az az ember érzése, hogy céltudatosan ki akarja fürkészni Jézus legmélyebb titkait. És ez sikerül is neki, hiszen Jézusnak egyáltalán nincs ellenére, hogy feltárja kilétét.

Az első kérdés arra vonatkozik, hogy Jézus zsidó férfi létére hogyan beszélgethet egy asszonnyal, aki ráadásul szamáriai (nyilvános helyen még a saját feleségével sem illik beszélgetnie a zsidó férfinak). A második kérdés már Jézus nagyságára vonatkozik: "Csak nem vagy nagyobb Jákobnál?" Ezt követően az aszszony lelkesen inni kér Jézus "élővizéből". Miután pedig Jézus válaszából ("öt férjed volt...") megtudja, hogy prófétával áll szemben, fölveti a zsidó-szamaritánus vita legfőbb problémáját, hogy hol kell imádni Istent, Jeruzsálemben, vagy a Garizim-hegyen épült szamaritánus templomban. Utolsó kijelentése ("Tudom, hogy eljön a Messiás") arra utal, hogy sejti már, kivel áll szemben, ezt csak meg kell erősítenie Jézusnak.

A nagyon is okosan kérdező asszony kérdéseire Jézus készséggel válaszol, és egyre mélyebben tárja fel saját titkait, azt, hogy kicsoda ő, és mit jelent a világnak. Jézus élővizet tud adni; ez az élővíz örök életet adó forrás az ember számára; Istent lélekben és igazságban kell imádni; ő maga pedig valóban a Messiás, akit Krisztusnak neveznek.

Jézus azért jött, hogy biztosítsa a világot Isten szeretetéről, és az embereket testvéri, baráti szeretetben összegyűjtve, magához ölelve - visszavezesse Istenhez. Számára az a legnagyobb öröm, ha erről beszélhet, ha van valaki, akit nemcsak a kútban lévő víz érdekel, hanem az ő "élővize" is, nemcsak testi szomjúságát igyekszik oltani nap mint nap, hanem többre is szomjazik, arra, amit ő kínál az embernek. A szamáriai asszonyban, bár aszszony, és szamáriai, ilyen emberrel találkozott Jézus. El is vezette őt az igazság megismerésére.

A találkozás azonban itt nem zárul le. A beszélgetést még egy további epizód is követi, ami egyáltalán nem mellékes János evangéliumában. Az asszony elfut, és hívja Jézushoz a többi szamaritánust. A dolog annyira fontos neki, hogy még a korsóját is ottfelejti. A falubeliek el is jönnek, meghallgatják Jézus tanítását, és mindannyian hinni kezdenek Jézusban.

Lehet némi éle annak, ahogyan a szamáriaiak fogalmaznak ("Most már nem a te beszéded miatt hiszünk..."), ez azonban nem szükségszerű. János evangéliumában ugyanis rendre ez történik: ha valaki felismeri Jézus kilétét, nem marad vele, hanem elsiet, Jézushoz hív másokat is, akik Jézushoz érve maguk is meggyőződnek az ő nagyságáról, s hinni kezdenek benne (Keresztelő János, miután felismeri Jézust, két tanítványát küldi hozzá, Jn 1,36-39; András a testvérét, Pétert viszi Jézushoz, 1,40-42; Fülöp pedig Natanaelt, 1,45-50). Ez történik itt is: "Most már ... mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője".

A szamáriai asszony azt tette, amit János evangéliuma szerint minden embernek tennie kell. Kérdezgette, megismerte Jézust, s amikor meggyőződött arról, hogy Jézus a legnagyobb ajándéka Istennek, futott, hogy másoknak is elvigye ezt az örömhírt, és másokat is Jézushoz vezessen.

János evangéliuma a szamáriai asszony alakjában bemutat egy névtelen embert a megvetett népből, aki ráadásul asszony, s elénk állítja őt mint az istenkeresés és az apostoli lelkület példáját.

Neked is feltárja titkait Jézus, ha keresed és kérdezed őt, s ha megismerted Jézust, neked is őhozzá kell vezetned testvéreidet.

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu