Gyermekvárás - anya nélkül

Ki és hogyan védi a gyermeket a fogantatástól a megszületésig?

Nagyon sokat hallani manapság a klónozásról, a humán embriókkal végzett kísérletekről, szakértők és laikusok, hívők és hitetlenek ezzel kapcsolatos vitáiról. A katolikus egyház álláspontja e kérdésben egyértelmű: az élet Isten ajándéka, tehát szent. A magzat a fogantatás pillanatától kezdve emberi lény, aki Isten képmására és hasonlatosságára teremtetett. Értelemszerűen így megilleti mindaz a jog, tisztelet és megbecsülés, mint a már megszületett embereket. A Vatikán külön intézménye, a Pápai Életvédő Akadémia foglalkozik hosszú évek óta e vélemény tudományos megismertetésével, feldolgozásával. 1997-ben plenáris ülésén az akadémia a humán embrió identitásáról és jogállásáról tartott tudományos konferenciát. A közelmúltban a találkozó anyaga magyarul is megjelent, a Családpasztorációs füzetek második köteteként. A vatikáni államtitkárságon dolgozó bencés szerzetes, Somorjai Ádám, a kötet egyik szerkesztője válaszol olyan kérdésekre, amely az érdeklődő keresztény ember számára is érthető módon világítja meg az embriókkal végzett kísérletek elutasításának okait.

Milyen jogai vannak az embriónak? Több vagy kevesebb, mint a már megszületetteknek?

- Nem tudok arról, hogy kodifikálták volna már az embrió jogait, és nem is vagyok optimista azzal kapcsolatban, hogy célravezető lesz-e, ha mondjuk az Országgyűlés elfogad ezzel kapcsolatban egy törvényt. Deklarálható, hogy az emberi embriót megilleti az emberlét joga, de kérdés: ki tud és akar érvényt szerezni ennek a jognak. Aki jogot említ, az jogérvényesítésre gondol. Jogot érvényesíteni pedig az tud, aki tudatában van jogának, ismeri a hatályos jogszabályokat, megtalálja a megfelelő fórumot... És bármilyen együgyűen hangzik is: van szája, tehát tudja használni beszédre, van keze, tudja használni írásra, van lába, így el tud menni a bírósági tárgyalásra. Az embrió minderre nem képes. Elsősorban arról kellene inkább beszélni, hogy mindannyiunk életének kezdeténél ott volt szüleink szeretete, elfogadása és önzetlensége. Az a kérdés, hogy ehhez hasonlóan készek vagyunk-e az életet mi is továbbadni.

Évente tízmilliószám végeznek terhességmegszakításokat a világon. Sokan arra hivatkoznak: saját testükkel úgy rendelkeznek, ahogy akarnak. Ha kívánják, hogy gyermek fejlődjék benne, hát legyen, ha nem kívánják, meg kell szüntetni a terhességet.

- A feministák valóban szeretik ezt emlegetni. Az érvelés azonban már az elején sántít. Az emberi embrió ugyanis kezdettől fogva különálló emberi lény, az ember az életnek nem forrása, csak az isteni ajándék őrzője, elfogadója. Ennélfogva a magzat nem a nő testének része, hanem a nő testében elinduló új emberi élet, amelynek szüksége van mind biológiailag, mind pszichésen az édesanya testére, hogy kialakulhasson, megérhessen, napvilágra születhessen.

Furcsa ellentmondást látok az embrió - nem vallásos emberek egy csoportjában fellelhető - megítélésében, hiszen egyre-másra hallani: mesterséges körülmények közt is foganhat magzat. Amennyiben ez igaz, bizonyíték lehet arra nézve, hogy az egyesült két sejt az első pillanattól kezdve önálló lény, vagyis ember. Úgy tűnik, laboratóriumi körülmények közt fejlődni is tud. Nem anya, de még csak nem is béranya fogja egyszer kihordani a magzatot, hanem mondjuk egy laboratóriumi asztal...?

- Mostanában a tömegkommunikációs eszközök révén értesültünk egy ilyen kísérletről. Mesterséges anyaméhről szól a híradás, azt sugallva, hogy már az édesanya méhére sincs szükség, ha kívánságra új emberi életet akarunk fakasztani. Az ítélet azonban elsietett. Egy kísérletről van szó, amelynek keretein belül az embrió néhány napig életben maradt, majd ezt a többnapos embriót megsemmisítették maguk a kutatók. Nincs szó még arról, hogy a kilenc hónapon át tartó folyamat ily módon reprodukálható lenne. Ugyanakkor nem lesz szép új világ az, amelyben netán lehetséges lesz egyszer ez is, mert az embriónak, a magzatnak nem csupán biológiai feltételekre van szüksége. Sokkal inkább arra, hogy már születése előtt kapcsolatba kerüljön egy másik emberi lénynyel, aki őt szereti, aki őt elfogadja, aki jövetelére készül, aki netán beszél hozzá. Enélkül fejlődése csökevényes lesz, és félő, hogy nem is lesz teljes emberi életben része. Furcsa megállapítás lehet, de mindez a katolikus egyház álláspontját erősíti: nem az anya teste az egyesült két sejt, hanem új, soha meg nem ismételhető csöpp emberi kezdemény. Mások nem rendelkezhetnek fölötte, érdekeit szüleinek, családjának, sőt az egész társadalomnak kell védenie. Erre is emlékeztet a pápa nagyböjti üzenetet: "ingyen kaptuk, ingyen adjuk tovább..."

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu