"Szent szerzetes volt"

Elhunyt Ruzsik Vilmos volt franciaországi főlelkész

"Nem elég, hogy Istent szeretjük. Azon kell fáradoznunk, hogy másokkal is megszerettessük őt" - mondta Páli Szent Vince, aki 1625-ben alapította a lazarista szerzetesrendet, amelynek jeles tagja, Ruzsik Vilmos nyugalmazott franciaországi magyar főlelkész február 18-án Párizsban elhunyt. Jövőre lett volna kilencvenesztendős. Váratlanul és gyorsan távozott: február 16-án combnyaktörést szenvedett, kórházba szállították, az operáció sikerült, de idős szíve nem bírta e terhelést. Utolsó útjára február 21-én kísérték.

Márianosztrai parasztcsaládban látta meg a napvilágot 1913-ban. A budai cisztercieknél érettségizett, már lazarista szerzetesként. Pappá szentelése után 1934-től 1946-ig Piliscsabán volt lelkipásztor. E nehéz időszakban - háború, oroszok bevonulása, kitelepítések - kiváló munkát végzett a németül és szlovákul is jól beszélő szerzetes.

1946-ban a rend budai, Ménesi úti központjába került, majd szinte utolsó pillanatban, a határok lezárása előtt megvalósult, amire mindig is készült: elöljárói 1948-ban külmisszióba küldték. Közel két évtizedet töltött a dél-amerikai Kolumbiában. 1950-ig a bogotai szemináriumban tanított filozófiát, majd 1963-ig egymást követően három egyházmegyei (Garzon, Santa Marta, Zipaquira) szemináriumnak volt a rektora. 1963-ban Rómában doktorált teológiából, majd visszatért Kolumbiába, és Ibaguéban volt teológiai professzor 1964-68 között.

Latin-amerikai küldetése 1968-ban ért véget, amikor a Püspöki Kongregáció felkérte a rendet, hogy vegye át a párizsi magyar missziót. Ettől kezdve Ruzsik Vilmos élete utolsó leheletéig hű maradt a franciaországi magyarokhoz. Párizsi magyar lelkészként és franciaországi magyar főlelkészként halála napjáig híveiért élt. 1991-ig volt párizsi magyar plébános, és 1997-ig irányította a franciaországi magyar pasztorációt.

"Amióta nyugdíjba ment, a párizsi lazarista papok öregotthonában élt. Havonta egyszer-kétszer bejött a misszióba, és akkor ő mondta a misét. Utoljára advent első vasárnapján misézett szeretett párizsi magyarjainak - mondta utóda, Molnár Ottó magyar plébános, aki ha tehette, hetente többször is felkereste a lazarista rendházban. - Telefonon és postai úton tartotta a kapcsolatot a hívekkel, és nagyon örült, amikor hetente vittem számára az Új Ember legfrissebb számát. Nyáron járt utoljára Magyarországon."

Tóth István, a lazaristák Ménesi úti kolostorának házfőnöke lapunk érdeklődésére így emlékezett az elhunytra: "Évfolyamtársak voltunk, egyszerre szenteltek minket. Ruzsik atya kiváló ember és kiváló magyar volt, s nem utolsó sorban nagyszerű rendtárs. Természetes kedvességgel áldotta meg a Teremtő, nagyszerűen tudott bánni az emberekkel. Szinte az utolsó napig tartottuk telefonon a kapcsolatot. Ünnep volt vele beszélgetni."

Párizs érseke, Jean-Marie Lustiger bíboros a párizsi magyar misszió vezetőjének címzett levélében olvasható: "Ön tudja, milyen nagyra tartottam őt, és milyen barátság fűzött e szent szerzeteshez". S az érsek egyúttal biztosította párizsi magyar híveit, hogy imádkozni fog az elhunyt lelki üdvéért, valamint a magyar népért és különösen a magyarországi egyházért.

A külföldi magyarság érdekében végzett munkájáért 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki, és magas egyházi elismerésben is részesült, amikor nyugalomba vonulásakor megkapta a Pro Ecclesia et Pontifice vatikáni kitüntetést.

Rendjének karizmájával egész életében jól sáfárkodott. Mert nemcsak szerette az Istent, hanem eredményesen és fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy másokkal is megszerettesse őt.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu