|
|
Jegyzetlap A keresztény ember természetesen politizáló ember is. Ezt ne azért szögezzük le, mert vannak, akik ennek nem örülnek. Már régen itt az ideje, hogy semmit se törődjünk azzal, ki mit szeretne tőlünk, mit vár el, mit s miért sugall nekünk, "a templomba járóknak". A keresztény azért politizáló ember is, mert van hazája, van történeti sorsa; és személyes érdeke, hogy nemzetében az igazságosság, a világszemlélet szabadsága, maga a jó mind nagyobb teret kapjon. Magunk döntjük el, kire szavazzunk, kire ne. A keresztény nem az, aki hányja magára a keresztet, miközben megfeledkezik a parlamenti választások időpontjáról. El ne feledje április 7-ét. Az irántunk támasztott elvárásokkal szemben kell gondolkodnunk. Úgy, ahogy azt megszoktuk a kommunista terror idején. Vagyis minden épkézláb keresztény menjen el szavazni április 7-én. Most határozottan ki kell nyilvánítanunk, milyen politikai és nemzeti légkörben akarunk, s milyenben nem akarunk élni. El kell mennünk szavazni. Először azért, mert ez hazafias kötelesség. Megismétlem: bedobni a kitöltött szavazócédulát a szavazóládába, ez hazafias kötelesség. Nem tetszés kérdése. Hazafias, tehát erkölcsi kötelesség. Másodszor: azokra kell szavaznunk, akik bizonyíthatóan nem ellenségei az egyháznak. Ez lelkiismereti kötelességünk. Azért kell rájuk szavaznunk, és nem másokra, mert nem kerülhetünk a választásunk által lelkiismereti konfliktusba. Nem mondhatunk igent arra, ami az egyház kiiktatására, korlátozására törekszik. Nem mindegy, hogy az egyházat együtt érző vagy elsorvasztó körülmények közé juttatjuk szavazatunkkal. S egyházunkban magunkat is. Ami a papokat illeti, van és legyen is politikai véleményük. Mindenféle tekintetben legyen véleményük, és ennek adjanak is hangot, mint bárki más. Azt nem prédikálhatják, hogy mondjuk: kedves hívek, szavazzatok mindnyájan a Markáns Szeszek Párlata pártra, vagy hogy egyiktek se merjen szavazni a Merész Íjászok Énekes Pacsirtáinak pártjára. Ne mondják - egyébként nem is teszik -, melyik pártra szavazzunk. Nem kisebb személyiség, mint John Henry Newman bíboros ajánlja: "A pap köteles véleményt alkotni, és ezt hirdesse is. Gyakran elhangzik....: a pap ne avatkozzék a politikába." Ne is, ha ez azt jelenti, hogy idejét e világi ügyletekben vesztegesse. "Ha azonban azt akarja jelenteni, hogy ne alkosson véleményt, ne gyakoroljon befolyást bizonyos irányban, akkor ez teljesen Szentírás-ellenes..." Az apostolok is tisztelték a hatalmat, de "minden e világi ambíciótól mentesen is gonosznak bélyegezték uralkodóikat, akik keresztre feszítették és megölték Jézus Krisztust." Hogyan lehetnek a papok a Hegyre épült Város polgárai, ha nem mernek megszólalni híveik, a városlakók előtt a földi, nemzeti s egyéni létüket meghatározó döntés következményeiről? Feleim, el kell mennünk szavazni. S jól kell választanunk. Vasadi Péter
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||