Angyal szállt a házra

Olyan morcos ez a mai reggel, akár a kialvatlan ember. Benzingőz kavarog, alacsonyan lógnak a felhők. Minden a tavaszt áhítozza már, de még mindig a tél hordaléka kavarog az utcákon. Tömeg tépi egymást a buszmegállókban, aki bírja erővel és könyökkel az felszáll, a többiek a következő járatot várják.

Elég volt már a ködös téli reggelekből, vásott kedvünk már napfényre áhítozik. Mogorvák és szótlanok vagyunk, olyan az autóbusz zsúfolt utastere, mintha halálraítélteket szállítana. Olykor-olykor méltatlan szavak csattannak, aztán újra csend. Most haladunk át az egyik hídon, köd ül a vízen is, a túlsó part az ablakból csak foszló rémkép.

Ugyan miféle csodára lenne itt szükség, hogy ez az unott fásultság jókedvre változzék? Emlékszem, a nagyapa meséiben gyakran előfordult az átváltozás: "És akkor megjelent az angyal" szövegű változat, ami után minden jóra fordult. A nagyapa halála óta azonban az Úr nem küld angyalokat, hogy lesöpörjék homlokunkról és az égről a gonosz fellegeket. Így tűnődöm hunyott szemmel zötykölődve az utasok között, amikor hirtelen minden megváltozik körülöttem.

Már a Feneketlen-tó környékén vágtat velünk a busz, amikor megtörténik a várva várt csoda. Az utasokkal együtt felpréseli magát egy ellenőr is a megállóban. Hogy nem lehet igazi ellenőr, azt nyomban észreveszem abból, hogy egyes-egyedül érkezik, s nincs karszalagja. "Kérem a jegyeket ellenőrzésre előkészíteni!"

Nem zord, nem hivatalos: mosolyog. Az idős hölgy, aki előtt megállt, riadtan kapkod a táskája felé, majd hirtelen felháborodik. "Tőlem kéri a jegyet? Hetvenéves múltam... Nem látja?..."

Az ellenőr csodálkozik. "Hogy kegyed hetven múlt? No de ilyet! Nem látszik többnek ötvennél. Elnézést kérek, asszonyom, ha megbántottam..."

"Dehogy, kérem. Dehogy..." pirul el zavarában az utas, és önkéntelen mozdulattal a fejéhez kap, hogy megigazgassa homlokára kunkorodó hajtincsét.

Rámosolyog az ellenőrre. Az szalutál, majd továbbindul. Figyelem, újabb idős aszszonyt szemel ki ellenőrzésre. Mi történik itt? Mintha mosolyogva kandikálna a nap is a felhők mögül. Tényleg ő lenne az angyal, akit az Úr küldött? Ez a mosolygós ellenőr?

Eszembe jut Ilka ángyom Temerinből. A mi utcánkban lakott az özvegy. Mindennap a házunk előtt haladt el, s ilyenkor megzörgette a kiskaput. "Ne hozzak valamit a boltból?" - kérdezte. A mama örömmel rábízta a vásárlást, mert neki szegénynek sose volt ilyesmire ideje.

Ilka ángyi gyakori boltba járása apámnak is feltűnt és szóvá is tette, de a mama letorkolta. "Ugyan már, hogy lehetsz ilyen gonosz? Se fia, se borja, oda megy, ahová akar..."

Aztán később az is kiderült, hogy miért járt olyan gyakran a boltoshoz Ilka ángyom. Mert a boltos imígyen dicsérte: "Olyan kend, akár egy tűzrőlpattant menyecske!..." Ezt apám a saját fülével hallotta, mert éppen cigarettát vásárolni ő is a boltban volt.

Ezért a bókért kötött nap mint nap tiszta kötényt maga elé az özvegy, és indult el kis szatyrával a sarki üzletbe. Ez a semmitmondó bók adott neki erőt, hogy kibírja a magányt. Mákszemnyi öröm e siralom völgyében! Hát tulajdonképpen ehhez hasonló az ellenőr tevékenysége is. Sok-sok ilyen ellenőrre lenne szüksége a fővárosnak ilyen morcos, kialvatlan reggeleken! Hogy viszszavarázsolják, hacsak egy pillanatra is, az élet jó ízét.

Talán mégis a nagyapának volt igaza, amikor azt mondta, hogy az Úr leküldi vigasztalásul az angyalát? Angyal járt volna itt? Már a végállomáshoz közeledünk. Keresem, kutatom az ellenőrt, szólni szeretnék hozzá, de nem látom sehol. Leszállt volna? Elrepült angyalszárnyain, mint az álom?

Toporgok sokáig a végállomáson, bele-beleszimatolok a levegőbe, kutatom a felhőket a magasban, és észreveszek közben egy tollpihét. Lehet, hogy mégis angyal járt itt, s annak a szárnyából hullott ki ez a magasból hintázva érkező árva toll?

Aztán rájövök. Nem angyal volt. Csak egy éhes, fázó galamb hullajtotta el a tollát...

Hogy mi ebből a tanulság? Legfeljebb annyi, hogy minden aprócska örömbe kapaszkodjunk bele.

Illés Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu