Harrach Péter

Ne hallgassunk, amikor szólni kell

Nagy vihart kavart néhány hete a volt szocialista miniszterelnök, Horn Gyula levele. A püspöki karhoz címzett mű azzal vádolta az egyháziakat, hogy a kormánypártok mellett, az ellenzék ellen kampányolnak, és ehhez felhasználják a szószéket és a gyóntatószéket is. A püspökök az egyetlen helyes megoldás mellett döntöttek, válaszra sem méltatták a vádakat. Magam is csupán a levél szavai mögött megbújó eszmeiségről szeretnék szólni. A vádakról csak két megjegyzés. Nincs helye a magyar politikai életben a múlt haragjának, a félelemkeltésnek. Másrészt nehezen hiszem, hogy egyházát és papját szerető hívő a szocialista pártnál tesz panaszt - ha igen, az őt minősíti.

Az egyház politika és pártok felettisége egyértelmű. Közvetlen pártpolitikai tevékenységet sem intézményként, sem papjai által nem végez. Híveit viszont biztatja, hogy vállaljanak politikai felelősséget. Elsődleges céljának az egyház az üdvösség szolgálatát tartja. Ezt nem csak akkor teszi, amikor az Evangéliumot hirdeti és kiszolgáltatja a szentségeket, hanem akkor is, amikor a segítségre szoruló ember felé fordul, vagy a keresztény értékrend társadalmi érvényesülését szorgalmazza. Papjai ugyan tartózkodnak a politikai szervezetekben való részvételtől, de a hívek tájékoztatásáról nem mondanak le. A levél ezt kifogásolja, szavai mögött meghúzódik az az ultraliberális téveszme, amely a semlegesség fogalmának helytelen értelmezéséből fakad. A rendszerváltás első éveiben sokat hallottunk a világnézeti semlegességről, ez azt célozta, hogy a keresztény világnézetet kiszorítsák az oktatási intézményekből. A sokat emlegetett értéksemlegesség valójában értékközömbösség. Ez nyitja meg az utat a kultúrszemét előtt, és ez kérdőjelezi meg a társadalom életét szabályozó általánosan elfogadott normák érvényességét. A politikai semlegesség pedig ki akarja zárni az egyházakat értékrendjük társadalmi képviseletéből.

Ma már mindenki előtt világos, hogy a magyar politikai színpadon két koalíció szerepel, két ember- és társadalomkép képviseletében. Az is nyilvánvaló, hogy az egyik kép közel áll az egyház által képviselt értékekhez, a másik kevésbé. Semmi különös nincs abban, ha az egyház képviselői rámutatnak az egyik képre, és azt mondják, ez szebb, mint a másik.

A két szemlélet közötti lényeges különbséget például e két mozzanatban látom. Az egyik oldalon hangsúlyt kap az érték, az értékcentrikus gondolkodás, a másik oldalon az úgynevezett értéksemlegesség. Nem tartjuk azonos értékűnek a házasságot, az élettársi kapcsolatot és az egyneműek párkapcsolatát. Másik kérdés a közösségek szerepe. Mi nem egyénekben gondolkodunk, hanem a közösségben felnövő, és a közösség tagjainak szolgálatában kiteljesedő személyiségben. Támogatjuk a legkisebb közösséget, a családot. Helyzetbe hozzuk az egyházi közösségeket, hogy teljesíteni tudják társadalmi küldetésüket. Erősítjük a nemzet közösségét, határon belül és határon túl.

Mindenkinek azt ajánlom, őrizzük meg a szent cselekmények méltóságát - nem azért, mert ránk szóltak. De ne hallgassunk, amikor szólni kell - akkor sem, ha ránk szólnak.

(A szerző szociális és családügyi miniszter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség társelnöke.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu