Korán érett nemzedék

A cím alapján egyesek magánügyet sejthetnek, de nem erről, hanem egy nehéz sorsú generáció múltjáról van szó. Magam és nemzedéktársaim ötvenöt éve érettségiztünk, de a lezajlott világégés, a történelem súlyos csapásai alatt már jóval korábban "érettek", ráncolt homlokú felnőttek lettünk.

Elrabolta gyermekkorunkat és az érettséget megélők normális fejlődési rendjét az átélt kataklizma, a pusztító háború, s az azt követő éhínség, nélkülözés, azután meg az új, a nemzettől idegen rendszer könyörtelensége. Barátaimmal, osztálytársaimmal együtt nemcsak a légitámadásokat, az ostrom kíméletlen borzalmait éltük át, hanem a tanuláson kívül aktívan részt kellett vennünk a mindennapi élet felnőtteknek kirótt feladataiban is. Arra kényszerültünk, hogy munkát vállaljunk (ki könnyebbet, ki nehezebbet), de szinte valamennyi társammal együtt jelentős mértékben segítettünk a családnak, amelyhez katonaviselt vagy fogolytáborba hurcolt édesapák, frontot megjárt idősebb testvérek is tartoztak.

Számomra az agrármunka jutott: nagyapám megmaradt kis földjén hétvégeken és a vakációk alatt szántottam és vetettem; keményen dolgoztam az aknásított magyar búzamezőkön. Egy másik társam gyárban vállalt munkát, a harmadik vagonokat rakott ki - többen az élelmiszerpótlás érdekében vonatok tetején vidékre utaztak, s így szállítottak némi élelmet családjuknak.

Korán érett nemzedék lettünk - a sors előbbre hozta a felnőtté válás folyamatát, nem vonhattuk ki magunkat alóla.

Sokunknak, mivel szerzetesiskola diákjai voltunk, az ádázul nyomuló kommunista uralom - a megszálló, idegen hadsereggel a háta mögött - még gáncsot is vetett. Sok esetben csak pap tanáraink okos és bátor kiállása, keresztény elkötelezettsége és segíteni akarása védett meg a hatóság és a terjeszkedő "proletkult" támadásaitól. Mi mint az utolsó előtti bencés osztály a szerzetesrendek feloszlatása, szétkergetése előtt szívvel-lélekkel összeforrtunk tanáraink eszmeiségével, felfogásával, magunkba szívtuk humanitásuk minden értékét, a nehéz korszak minden gátja-akadálya ellenére örömmel és tiszta szívvel vállaltuk a "katolikus diák" (akkor megbélyegzett) epitétonját, sapkánkon a "pax"-os címerpajzsot, mely a valódi és nem az álságos békére utalt. Ez az összeforrottság mérhetetlen erőt adott a további ádáz évek, évtizedek elviseléséhez, túléléséhez.

Korán érett nemzedék - kedves, még életben lévő és már odaát, egy szebb, éteribb világban élő, istenhívő társaink! Arcotok barázdált vonásain mégis ott élt és él az a mosoly, az a keresztény emberi vonás és kifejezés, melyet nem tudott leolvasztani róla a gonosz hatalma, a sok-sok szenvedés és megpróbáltatás. Szirtek voltatok a tenger hullámzó áradatában, erőfeszítésetek nem volt hiábavaló, mert láthatóan és láthatatlan módon ott munkálkodik az utódok sejtjeiben, lelkületében és az egész magyar jövőben is.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu