A "zsűri" értékelése

A választási hajrában megszokott dolog, hogy mindenütt a politikusokat olvassuk, látjuk, halljuk. A kampány sokszor egy divatbemutatóhoz hasonlít, ahol mindenki a legszebb ruhájában tetszeleg a porondon. A színfalak mögött ügyes kozmetikusok itt-ott egy kis púderrel, arcfestékkel igyekeznek vonzóvá tenni pártjuk "imázsát". Olykor még egy plasztikai műtéttől sem riadnak vissza, hogy meghódítsák a szavazók szívét. Lapunk hasábjain egy nagycsaládnak adtunk helyet, hogy a külső szemlélő, a szavazók oldaláról értékeljék a választási divatbemutatón felvonuló modelleket.

Radó Péter és felesége, Szilágyi Erzsébet nyolc gyermek - hét leány és egy fiú - szülei. Legnagyobb leányuk húszéves, főiskolás, a legkisebb háromesztendős, egyetlen fiuk harmadik a sorban. Péter mérnök, Erzsébet végzettségét tekintve gimnáziumi tanár, aki azonban szakmájában még nem dolgozott - más, társadalmilag igencsak hasznos tevékenységet folytatott: gyermeket nevelt.

Péter: - Az Antall-kormány idején nagy reményekkel indultunk az új korszaknak. Már akkor érzékelhető volt az az igyekezet, amely a korábbiakkal ellentétben más értékekre alapozva próbálta az országot újjáépíteni. Részben a "szocializmustól" öröklött pénzügyi helyzet, részben pedig az akkori ellenzék ellenállása következtében az igazi rendszer- és értékváltozás nem mehetett végbe.

A ´94-98 közötti időszakban az akkori kormányzat a pénzügyi rendbetétel címszó alatt minden jövőképet és értékrendet sutba dobott. A Bokros-csomag teljességgel felesleges, sőt az ország akkori erkölcsi és demográfiai helyzetében kifejezetten káros volt.

Erzsébet: - Közvetlenül a rendszerváltozás után nagy reményekkel tanultunk, dolgoztunk, vállaltuk a gyermekeket. A Bokros-csomaggal azonban a szó szoros értelmében kilátástalanná vált a helyzetünk. Éreztük, hogy az új intézkedések hosszú távon is kihatnak majd életünkre. Nem arról volt szó, hogy még nagyobbat húzunk a nadrágszíjon, mert azt már többé-kevésbé megszoktuk, hanem arról, hogy olyan értékeket vontak kétségbe, amelyeket ha egyszer lerombolnak, csak nagy nehézségek árán hozhatók újra elő később, adott esetben egy gazdasági talpraállást követően. Például ilyenek a kultúra, a család, a közösségek, a hit, az oktatás kérdései. A Bokros-csomag szinte "luxusnak" minősítette a felsőoktatást, melyért külön fizetni kell. Elhangzott olyan kijelentés, hogy "Burundinak sincsen egyeteme, mégis élnek ott emberek". Mi azt láttuk, hogy az irreálisan magas tandíj miatt nem tudjuk majd a gyerekeinket iskoláztatni. Úgy éreztük, hogy egy sötét alagútban vagyunk. Behúzott nyakkal, félve álldogálunk, és tekingetünk a kijárat felé, ahonnan azonban semmi fény nem dereng.

Péter: - A ´98-as választások után a polgári kormány a család megbecsülését a legmagasabb szintre emelte. Ez - eltekintve az Antall-kormány próbálkozásától - merőben új jelenség volt. Mi még az egyetemen a "tudományos szocializmus" tantárgy keretében a család felbomlásának szükségszerűségéről és a kommunák kialakulásáról szóló marxi téziseket tanultuk. Sokáig ezen hamis elvek szerint élt az ország nagyobbik része. A polgári kormány ezzel szemben kiemelt értékként deklarálta az élet védelmét és a család egységét. Óriási szemléletváltozást jelent ez egy olyan helyzetben, amikor a magyar társadalom több mint fele felhagyott a tradicionális családmodellel, a válások, az együttélések, ezzel párhuzamosan az abortuszok száma riasztó méreteket öltött.

Erzsébet: - A Bokros-csomag idején a családokat az elkeseredett élniakarás tartotta meg, a kormányváltással azonban elkezdtünk bizakodni. Sok volt ugyan bennünk a kérdés, mert a kilencvenes évek elejétől ismertük a jelenlegi kormány tagjainak nagy részét. Ígéreteik biztatóak voltak, az eddigiektől eltérően egészen más irányba mutattak, de azért mindannyiunkban volt némi tartózkodás. Megalakult az új kormány, és olyan értékek kerültek előtérbe, mint például a szolidaritás vagy a szubszidiaritás...

Péter: - Nyolc gyermeket nevelünk, nem nehéz elképzelni rólunk, hogy sosem álltunk igazán jól anyagilag. Ezt az életformát választottuk, szeretjük. Miután elindultunk a "lejtőn lefelé", és a második után a harmadik, a negyedik és a további gyermeket is vállaltuk, egyre kevesebb jutott az anyagiakból. Barátaink unszolására beadtuk az első segélykérelmet. Amikor aztán a segélyezés mellett is egyre rosszabb helyzetbe kerültünk, állást kellett változtatnom. Az addigi tudományos munkámat fel kellett váltanom a versenyszférával - jóval több pénzért. Ez olyan jól sikerült, hogy száz forint egy főre jutó többlettel kiestünk a segélyre jogosultak köréből. Összességét tekintve ismét ugyanott álltunk anyagilag, mint korábban, noha kétszer, háromszor többet dolgoztam. Ennek ellenére örültem, hogy nem segélyből kell megélnünk, hanem a munkámból. A polgári kormány idején, az új adórendszernek köszönhetően két évvel ezelőtt először szerényebb, majd 2000-ben jelentős mértékű adókedvezményben részesülhettem.

Erzsébet: - Hét gyermek után kapjuk az adókedvezményt. A legnagyobb lányunk főiskolás, így utána már nem jár. A kedvezmény mértéke havi hetvenezer forint.

Péter: - Az új adórendszernek köszönhetően nem a segélyezés megalázó útján tudunk szerényen megélni, hanem nálunk hagyják azt az összeget, amely családunk szükségleteit többé-kevésbé fedezi. Azért mondom ezt így, mert rajtunk kívül a nyugati országokban is garantáltan alacsonyabb életszínvonalon él az a család, amelyik háromnál több gyermeket vállal. És van e ténynek egy harmadik, legalább ennyire fontos vetülete: a kormány anyagilag is megbecsüli azt a családot, amelyik több gyermeket vállal.

Az idei választások igazi tétje a visszarendeződés elkerülése. Mert - Erzsébet hasonlatával élve - az elmúlt négy évben végre mertünk felegyenesedni, és már látjuk a kiutat az alagútból.

Bukovszki Antal

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu