Bátorkodjunk böjtölni!

"Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben" (2Kor 12.10)

Egy nagypéntek emléke a hatvanas évekből. Középiskolások voltunk, titokban jártunk össze hittant tanulni, Bibliát olvasni. Ha együtt akartunk templomba menni, legalábbis a Mátyás-templomot kellett választani, mert ott a nagy tömegben észrevétlenül elvegyülhettünk. Így volt ez azon a nagypénteken is, amelyen közös elhatározással igazi böjtöt tartottunk, azaz nem ettünk egy falatot sem egész nap. Szavakkal kifejezhetetlen az az öröm, ami átjárta a szívemet, amikor a szertartáson felismerhettem a barátaimat szétszóródva a hívek között, s tudtam róluk: sorsközösségben vagyunk. Együtt böjtölünk, összetartozunk titkos módon egymással s a szenvedő Krisztussal.

Egyházunk nagykorúnak tekint minket. Nem kötelez szigorú böjtre. Nagyböjt péntekjein csak hústilalmat vár el tőlünk, böjtöt csak hamvazószerdán és nagypénteken a Krisztussal való összetartozás finom jeléül. Nem kényszer tehát a böjt, ám önként hallgathatunk a szép szóra, követhetjük a jó példát, amit Jézus mutatott.

Hát bátorkodjunk!

"Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát..." (Fil.2,5-7)

Hát mi? Jólétünket, teli hasunkat, jó erőnlétünket olyan fontosnak tartjuk-e? Ragaszkodunk-e hozzá? Képesek vagyunk-e kiüresíteni önmagunkat?

Jézus példát mutatott. Negyven napig teljes böjtöt tartott. Kövessük példáját legalábbis nagypénteken. Ne féljünk a gyengeségtől! Ránk is érvényes lesz a bátorítás, amit Szent Pál kapott: "Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében." Majd mi is elmondhatjuk az apostollal: "Legszívesebben a gyöngeségemmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben... mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős." (2Kor 12.9-11)

A gyenge, éhes, éhező ember rém mogorva, sőt gonosz tud lenni, akárcsak az öreg, beteg, ha ürességét nem az Isten világossága tölti be, hanem a sötétség keríti hatalmába. Leszünk mi is betegek, öregek! Gyakorolnunk kell - erre is szolgál a böjt - hogy ürességünket, gyengeségünket az Istennek adjuk át, hogy ő legyen bennünk az úr. Hadd legyünk betegen, öregen is majd áldás szeretteink, környezetünk számára.

Jézus sorsközösséget vállalt a szegényekkel. Jászolban született, menekült volt Egyiptomban, hajléktalanként hirdette az Örömhírt. Társai lehettünk Krisztusnak, ha böjtünket a szűkölködőkért és lelki nyomorban élőkért ajánljuk. Közbenjáróvá válunk értük, ha meg tudunk elégedni az egész nagyböjti szent időben napi három étkezéssel, véletlenül sem eszegetve soron kívül. Ha le tudunk mondani egy-egy számunkra fontos ételről, italról, édességről, csokoládéról. (A dohányzásról és egyéb káros szenvedélyekről nem is szólva!) Ha le tudunk mondani kényelmünkről, a tévénézésről, autózásról, vagy akár a meleg vízről. Mosakodhatunk hidegben is. Van fogalmunk róla, hány embertársunknak nem jut hideg víz se mosdásra? Az ivóvíz is kevés!

Mekkora lehetőség van a kezünkben. A mi készséges lemondásunk kaput nyithat Isten kegyelmének!

Higgyünk a böjtölő Jézusnak! "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Istentől származik." (Mt 4,4) Ha nehezünkre esik elhatározásunkat megtartani, merjünk a Szentírásból táplálkozni, olvassuk az igét. Meg fogjuk tapasztalni, hogy Isten ereje és öröme jár át bennünket. Nem fog látszani rajtunk, hogy böjtölünk, ám "Atyánk, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz." (Mt 6,18) Nemcsak minket, hanem általunk sokakat.

Jézus végtelenül bízott bennünk, tanítványokban, amikor a nevünkben ígéretet tett, megvédve bennünket a gyanakvóktól: "Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek." (Mt 9,15) Meghazudtolnánk Jézust, ha nem böjtölnénk, amikor az ő hiányát tapasztaljuk magunk körül: emberileg megoldhatatlan áldatlan állapotot, gyűlölködést, bűnben süllyedező embertársat, a sötétség hatalmát. Jézus megígérte nevünkben a böjtöt, hogy általa, a mi ürességünkön keresztül gyógyíthassa a bűnös, szenvedő világot. "Imádság és böjt által". (Mk 9,29)

Könyörögjünk! Kérünk, Urunk, legyen a mi gyengeségünk a te erőd!

Add, hogy a hiány megmutassa a te bőséged örömét!

Add, hogy megtanuljunk igaz szívből örülni mindennek, amink van!

Add, hogy a veled való közösség által a húsvét örömét majd testünk-lelkünk ujjongva átélje! Ámen.

Nényei Gáborné

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu