Kereső nemzedék

Beszélgetés Beer Miklós püspökkel

Hosszú évek a lelkipásztorkodásban, az ifjúság nevelésében, s püspökként ezt mondta: a szolgálat új örömét "értetek vállaltam". Az esztergomi papnevelő rektori szobájában beszélgetünk. Szinte percenként szól a telefon, nyílik az ajtó. Egyre jobban érzem magam, cseppet sem bosszant, hogy meg kell szakítani a beszélgetést a püspök-rektorral. Így igazi, hiteles; a püspök apostolutódként így érzi teljesnek a szolgálatát. Amiről beszélünk, felelősséggel járó döntés, és napjainkban egyre élesebben fogalmazódik meg: a jó és a rossz kérdése. Akarva, nem akarva a babitsi megállapítás áll elém: "mivel e földön jónak lenni oly nehéz - / erényeid elhagynak mint az ifjúság..." Szent Ágoston ekként vigasztal: "Minden teremtmény örök-teljes jóságodból van - Istenünk."

Esténként az interneten cserkészek levelezéseit olvasgatom. Karácsony előtt figyeltem föl, hogy a vezető téma a jó és a rossz volt - kérdőjelekkel. A szövegek nyomán éreztem: a fiatalságnak mintha nem lenne receptje élethelyzete megoldására. Nem magától értetődő, milyen döntést hoz egy-egy válaszút előtt. Ugyanakkor megnyugtatott: tudják, hogy nem lehet elkerülni a döntéssel járó felelősséget. Valamely mértékben igaza van Babitsnak: a földön jónak lenni nehéz. Nem fokoznám az oly szócskával, nem akarom dramatizálni, ami tulajdonképpen természetes. Szent Ágoston azt is megkérdezte a jóságról szólván Istentől: "Megérdemelte-e a szellemi teremtmény, hogy legalább sötét örvény módjára kavaroghasson?" Csupán analógiaként hozom fel, hogy a kérdezővel válaszoljak: "Üdvös a léleknek mindig melletted (Isten mellett) maradni." Nos, ez az, ami mostanában sokaknak problémát okoz. Nagy a világ magányossága, s az ember - bármely korú - előbbutóbb egyedül marad, ha döntenie kell jóról és rosszról. Nyilván könnyebb a jót megtalálni, ha valaki mögött ott van a visszajelző tapasztalat. Ha fiatalok közt járok, az igaz beszéd, a sallangtalan megnyilatkozás mindig eszembe jut: erre bizony meg kell tanítani őket. Szó és lélek, szó és igazság elválaszthatatlan. Korábbi éveim kirándulásain is jó alkalom nyílt az efféle figyelemkeltésre, forrás mellett, patak partján, s megnyugtatott, ha a gyerekek őszintén a szemembe néztek. Tíz-húsz év elteltével sokszor visszatükrözik szavaikkal, amit akkor mondtam nekik jóról, rosszról.

Mostani tinédzserek mit gondolhatnak erről?

Hogy valamelyest helyesen megkülönböztessék, döntő azoknak a hatása, akik mellett felnőnek. Erről nem hiszem, hogy vitát kell nyitni. Az erkölcsi érzék nem racionális kérdés, hanem a szívhez, az érzelemhez kötődik, ami egyáltalán nem szentimentális. Szent Ágoston ebben is jó eligazító! Gyakorlati példával illusztrálva: anyai nagyanyám szelíd jósága nem tudós ember magabiztossága volt, hanem a hűséggel megélt szeretet bölcsessége. Ahogyan például az ajándékozás öröméről szólt - nehéz időben.

A fiatalság korunkban túlságosan kiszolgáltatott...

Köztük csak azok, akik előtt nincs hiteles etikai példa, értékítéletüket a reklámok határozzák meg. Ismeretes: a reklámokat érdekek határozzák meg; ez az "értékrend" pedig az önzésé. Egy-egy tévéreklám vagy plakát igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha komolyan érdekelné az emberek életminősége, holott csak a haszon diktál.

Mennyiben döntő a reklám a fiatalok jó és rossz értékfelfogására?

Reménységet jelenthet a reklámok túlburjánzása: idő múltán érzéketlenné válnak irántuk, ugyanakkor nagyobb nyomorúság a lélek számára a kábítószerek világa. Fiatalok egymást sodorják bele. Mögötte sejteni lehet a vágyakozást valamiféle boldogság iránt, azonban nem találkoznak a valódi élet szépségeit ismerőkkel. Az anyagi rendben a szépség és a létezés nem ugyanaz.

Lehet, hogy igaza van annak a modern bölcselőnek, aki arról értekezik, hogy koronként - ha csak milliméternyi többlettel is - a jó van jelen, különben elvesznék a világ... Minden nemzedéknek megadatnak a mustármagnyi szép életpéldák. Nem szabad számokat emlegetni, hiszen a történelem tiszta hajtásokból újult/újul meg, nem pedig tömegsodrásból. Az áradat magával viszi az élet hordalékát, a megújulás tiszta forrásokból fakad. És még vannak ilyenek.

Többször olvasni, hallani kereső fiatalokról.

Meggyőződésem: a fiatalok természetes érzékkel keresik a jót, az igazat, látszólagos felszínességük mögött ott van a legjobb szándék, a sokszor még meg nem fogalmazott, ám érzett cél. Valamelyik olasz írónál olvastam: "Ki most kezdi, ki halogatja, ki a hegyek felé küldi szavát". Tipikus korjelenség.

A cél lehet félrevezető, például téves lelkiismeret miatt, hiszen annyi a tisztázatlan kérdés korunk magatartásában...

Hajlok arra, hogy úgy lássam a fiatalokat, mint akik saját hibájukból kerülnek zavaros vízbe, ahol homályos a látás. Ugyanakkor tanúja vagyok biztató jeleknek: van kiemelkedés. Mostanában láthattuk a Karesz végakarata című filmet. Szomorú, tragikus történet. Jómagam a barátai, társai rebbenő tekintetére lettem figyelmes, amint a ravatalnál álltak. Megtisztulást sugalltak. Részvétnyilvánításuk a szülőknek arról tanúskodott, hogy a lelkiismeretük - jóság-érzékük - nincs elrontva.

A keresztény reménység ez: Isten minden nemzedéknek megadja az igazi tisztulás kegyelmét, ez pedig az örök jóság felismeréséhez vezet. Sokszor váratlan, meglepő a kegyelem érkezése. Katarzis, amely hirtelen jön, mint a vízözön. Az alapértékekre - az élet kultúrája, ahogyan a pápa mondja - a halál kultúrájának csődje döbbenti rá az embert egy öngyilkos világban. A szabadság a hűség függvénye, a hűtlenség a rabságé! Az élet hallatlan nagy titok, benne a jó, a rossz. Ha tetten érhetnénk színtisztán, nem lenne titok többé. És érdekes sem. Hadd idézzem Szent Pált: "Isten azt választotta ki, ami a világ (...) előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket."

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu