Lelki ismeret

A párbeszéd korlátai

A párbeszéd híve vagyok, minden tisztességes és értelmes megoldás érdekel, mely közelebb hoz Istenhez, és jobbá teszi a világot. Kíváncsian olvasom, hallgatom még azokat is, akik kifejezetten ellenségesen, gyűlölettel beszélnek arról, amit én szeretek, s amiben én hiszek. Meggyőzni aligha fognak, ám érdekel sajátos elfogultságuk mögöttes indoka, magyarázata. Párbeszédbe azonban nem bocsátkozom velük, mert nem is igénylik a párbeszédet, sőt, ha tehetnék, talán örökre el is némítanának, számukra kellemetlen nézeteimmel együtt. Egy nyelven beszélünk, de axiómáink, fogalmaink, meghatározásaink gyökeresen különböznek. Ők Istent kis i-vel írják, Krisztust egy tragikus sorsú, nem is bizonyosan létezett zsidó reformernek képzelik, úgy vélik, hogy az ember az állatvilág része, csak értelmi képességei fejlettebbek az ösztönvilágban élő állatokéinál. Ők úgy vélik, az embert alapvetően meghatározza osztályhelyzete, és az lehet egyetlen célja, hogy életét minél kényelmesebbé tegye a tudomány és a technika segítségével. Az e nézeteket vallók között akadnak kiváló tudósok, remek művészek, mivel azonban a földi élet végső célja és értelme számomra egészen más, a közelebbi célok meghatározása tekintetében is bajos az egyetértés, de még a dialógus is.

Ugyanis ezek az emberek azt hiszik, hogy az emberi világ jobbá tételéhez alapvetően csak pénz, sok pénz, még több pénz kell. Most, a választások közeledtével úgy ígérgetik a milliárdokat ide meg oda, mintha ezek a milliárdok igazán valamit is képesek lennének megoldani a magyar társadalom alapvető bajaiból. A mammon elszánt hívei, bankárai és hazai helytartói azt képzelik, hogy a magyar egészségügy jobb lesz, ha több pénzt kap a tárca, jobb lesz a közbiztonság, ha meg lesznek fizetve a rendőrök, s magasabb az oktatás színvonala, ha a tanárok néha könyveket is vásárolhatnak a fizetésükből, nemcsak kenyeret. Ebben bizonyos fokig talán igazuk is van, ám arra már nem gondolnak, hogy nálunk százszor gazdagabb országokban is rossz az egészségügy, a közbiztonság és az oktatás színvonala, mert ahol mindent pénzzel és csakis pénzzel mérnek, s hiányzik a szellem szárnyalása és a lélek tüzes ereje, ott hentes lesz az orvos, tolvaj a rendőr és kártékony bolond a tanár.

S végképp nincs helye és értelme a párbeszéd kísérletének sem azokkal, akik tudatosan a Gonosz oldalára szegődtek, s egyetlen céljuk, hogy bemocskolják a jót, és elveszejtsék az igazakat. Megbocsátani lehet, sőt kell is nekik, megérteni, sőt szeretni is - de párbeszédet folytatni velük lehetetlen, mert dialógus csak két egyenrangú és jó közös célokért együttműködő ember vagy embercsoport között lehetséges. Az áldozat nem folytat dialógust gyilkosával, a megzsarolt zsarolójával, az elítélt hóhérával, a kizsákmányolt uzsorásával.

A kereszténység csakúgy, mint minden keresztény ember, folyamatos párbeszédben áll a teremtett világ minden jó szándékú lényével és törekvésével, de el kell utasítania a dialógust mindazokkal, akik romlására, rombolására törnek, nem ismerik el értékrendjét, Istenét, s jogát a keresztény élethez. S leginkább azoktól kell óvakodnunk, akik úgy vélik, egyformán tisztelni kell a jók és a gonoszok jogait. Nem, a gonoszoknak nincsenek jogaik, mert kötelességeik sincsenek, így mindenféle párbeszédre alkalmatlanok.

Isten nem folytatott toleráns, kölcsönösen hasznos dialógust a sátánnal, Jézus sem a farizeusokkal, de Pilátussal sem cserélt eszmét a tolerancia jegyében.

A keresztény ember erős a hitében - de nem erőszakos. A keresztény ember gyenge az erőszakkal szemben - de nem gyáva. Ezt a kereszténység ellenfelei mindig elfelejtik, kétezer éve már.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu