|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A világot nem tudom elképzelni Isten nélkül Mi, pécsi fiatalok abban reménykedtünk, hogy egyszer eljön az idő, amikor az ember szabadon gyakorolhatja a vallását. Az összejövetelek a gimnázium negyedik esztendejében, 1959-60-ban kezdődtek. Csonka Feri bácsi fogta öszsze a csoportot. 1961-ben, már egyetemistaként, hazafelé tartottam, amikor megállt mellettem egy férfi, s azt mondta: ne szóljak semmit, kövessem, menjek vele. Mire így feleltem: dehogy megyek, miért mennék? Ne vitatkozzam, mordult rám. Ekkor rendőrségi autó gördült mellénk. Megkérdezte: akarom-e, hogy erőszakkal vigyenek, vagy megyek jószántamból? Arra nem gondoltam, hogy a kisközösségi összejövetelek miatt van mindez. Csonka Feri bácsinál egy nappal korábban tartottak házkutatást, ezt valakitől megtudtam, mire berohantam a hátsó kapun a püspöki palotába, s Juhász Pali bácsit figyelmeztettem, hogy rejtse el az ő kis hittanos diákjainak a nevét, mert lehet, hogy nála is sor kerül házkutatásra. A kiscsoportos összejövetelek során eszünkbe nem jutott, hogy tilos dolgot művelünk, hogy ezek az öszszejövetelek veszélyesek lehetnek. Beremegtem a rendőrségre, ahol azonnal ujjlenyomatot vettek, s rendkívül megfélemlítő magatartást tanusítottak velem szemben. Előjött egy kihallgatótiszt, előbb hatalmasakat vágott egy páncélszekrény ajtajára, miközben ordítozott, majd rátért arra, hogy mi egy államellenes öszszeesküvés tagjai vagyunk, s erről tudnunk kellett. Majd elengedtek, de hetente, később hathetenként a korábbi módon - utcán leszólítva - behívtak a rendőrségre. Fölszólítottak, sehol senkinek nem beszélhetek arról sem, hogy egyáltalán a rendőrségen jártam. Közölték, hogy azon gondolkodnak, kirúgjanak-e az egyetemről, de az apámat mindenképpen eltávolítják főiskolai munkahelyéről. Közben levittek a pincébe, ahol cellákat mutattak, mondván, hogy azokban fogok megrohadni. Miért vettem részt ebben a csoportban? Magától értetődő volt a korombeli gyermekekkel együtt. A világnézeti elkötelezettség, ma úgy fogalmaznám meg, az istenhit iránti elkötelezettség ugyanis mindig elevenen élt bennem. A világot nem tudom elképzelni Isten nélkül. Részlet Dr. Jillek Ilona főorvosasszony visszaemlékezéséből
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|