Mindszenty és a keleti politika

Mészáros István könyvéről

Mindszenty Józsefnek sok tisztelője van hazánkban, és még több külföldön. De nem elég. Bizony az évtizedeken át ontott hazugságok és féligazságok vele kapcsolatban tömegesen megtévesztették az embereket, különösen itthon. S a hazugságok természetéhez tartozik, hogy makacsul rögzülnek, és csak igen szívós, alázatos, szorgalmas munkával gyomlálhatók ki a közgondolkodásból. E munka oroszlánrészét már eddig is Mészáros István pedagógia- és egyháztörténész végezte el, és most egy újabb értékes munkát tett le a magyar olvasók asztalára, amely Mindszenty bíborosnak a budapesti amerikai követség épületében töltött éveiről szól. Pontosabban az 1956-ot követő másfél évtized Mindszenty sorsát érintő, a Vatikán és a magyar kommunista kormány közötti diplomáciai kapcsolatokról.

A Mindszenty és az "Ostpolitik" című kismonográfia részben eddig még nem feldolgozott forráskiadványokra, többek között a magyar kommunista párt központi bizottsága ülései jegyzőkönyveire és más, a párttörténeti intézet levéltárában őrzött anyagokra és a külügyminisztériumba beérkezett bizalmas jelentésekre támaszkodva arra keresi a választ, hogy miért maradt a hercegprímás oly sokáig 1956 után az amerikai követségen.

Három hatalomnak jelentett állandó "problémát" a "Mindszenty-kérdés" megoldása: a magyar és az amerikai államnak, valamint a Szentszéknek. Az 1956-ot követő hidegháborús időkben e három tényező erőterében történtek a formális és informális egyeztetések, alkudozások, mérlegelések a bíboros sorsát illetően. Amerika - legalábbis elvben - a magyarság és a bíboros szabadságáért szállt síkra, jóllehet Mindszenty befogadásánál többet nemigen tett. Legfőbb céljuk ugyanis a világháború elkerülése volt, s ennek érdekében nem akarták megbolygatni a II. világháború utáni status quot. A Vatikán távlati célja a magyar egyház és Mindszenty szabadságának kieszközlése volt. S ennek érdekében a hatvanas évek elejétől a magyar állammal való kapcsolatfelvételre, a tárgyalások megkezdésére törekedett. A magyar állam és személy szerint Kádár János politikájának állandó és súlyos presztízskérdése volt - s erre Mészáros kiválóan rávilágít - Mindszenty befeketítése, ellehetetlenítése és eljelentéktelenítése.

A Vatikán keleti politikájáról a történészek még sokáig fognak vitázni. Mindszenty bíboroshoz hasonlóan Mészáros is úgy véli, a Casaroli-féle keleti politika elhibázott volt, s végső soron nem az egyház, hanem a kommunisták érdekeit szolgálta. Mai ismereteinkkel visszatekintve megállapíthatjuk: Mindszentynek minden fontos kérdésben igaza volt. A távozása körüli alkuk és a halála előtt alig több mint egy esztendővel történt lemondatása pedig a legfájdalmasabb sebek egyike volt a helytálló magyar egyház és Mindszenty számára. Azt azonban senki nem vonhatja kétségbe, hogy az akkori pápát és munkatársait a jó szándék, a magyar egyházért való aggódás vezette. S Mindszenty bíborost igazi hőssé, örök történelmi nagysággá igazán e pápai döntés méltóságteljes, de engedelmes elfogadása teszi. Ő pontosan tisztában volt jogaival és kötelességeivel. Helytállása, életáldozata a magyarságért és egyházáért ezzel vált teljessé.

A Vatikán keleti politikáját s a Mindszenty-kérdést a Mészáros István által feldolgozott források számos ponton új megvilágításba helyezik, és gazdagítják ismereteinket, közelebb visznek az események teljesebb látásához. A szerző egyes következtetései azonban elhamarkodottnak tűnnek. Például a római magyar kommunista nagykövet jelentéseire és Kádár János bizalmas tájékoztatóira hivatkozva Mészáros megállapítja, hogy a Vatikán a zsinat alatt igyekezett távol tartani Mindszentyt Rómától, mert "jelenléte az egyházon belüli konzervatív vonalat" erősítette volna. S Kádárék ezért nem engedték volna ki akkoriban Mindszentyt. Ezt nem tartom kellően bizonyítottnak. A vonatkozó vatikáni levéltári anyagok még nem kutathatók, ezért teljes bizonyossággal nem ismerhetjük az összes szempontot, de azt kizártnak tartom, hogy ilyen megfontolások alapján a Vatikán "félrabságban" akarta volna tartani a magyar hercegprímást. Az az érzésem, hogy az akkor Rómában dolgozó magyar kommunista diplomaták - talán akaratlanul, tájékozatlanságból, információhiány miatt - magát Kádár Jánost is félrevezették, amikor különböző beszélgetéseket, újságokban olvasott kommentárokat úgy tüntettek fel, mintha a pápa vagy a Szentszék álláspontja volna.

E kritikai megjegyzés ellenére Mészáros István könyve hasznos és fontos állomását jelenti a hazai Mindszenty-kutatásoknak, s egyben a Kádár-rendszer igazi megismerésének.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu