Az Új Ember nagyböjti lelkigyakorlata

Jöjj fel hozzám a hegyre...

A nagyböjt a megtérésre, önvizsgálatra szólítja fel az embert. Az egyház évszázadok óta különböző lelkigyakorlatokkal segíti ebben a híveket. 2002 nagyböjtjén hat egymást követő lapszámában az Új Ember is lelkigyakorlatot tart - és kínál olvasóinak. Olyan külföldi származású, évek óta hazánkban tevékenykedő szerzeteseket kértünk fel az elmélkedések írására, akik újfajta tükröt tarthatnak a magyar katolikusok elé. Kritikusnak tűnő észrevételeikkel is a hitet, az önismeretet, az alázatot és a reményt kívánják növelni bennünk. - Így legyen.

Múlt héten találkoztunk Jézussal a sivatagban...

Többen, különösen a szerzetesek, Jézust követve sivatagban, barlangokban éltek. A mai világban is sok új remete van, aki elvonul a világból és egyedül él.

A mai evangéliumban egy másik különleges szokásról van szó. Jézus fel szokott menni a hegyrepihenni, imádkozni és találkozni az Atyával! Ez alkalommal maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, egyedül őket vitte föl egy magas hegyre...és ott színében elváltozott (lásd Mt 17,1 ). Ábrahám is fölment egymagas hegyre Izsákkal, de nem áldozta fel fiát. (lásd Ter 22. 4 )Mózes sokáig maradt egyedüla hegyen, majd a tízparancsolattal tért vissza népéhez! (Kiv 24. 12)

Mi van ott fent? Az az ember, aki soha nem volt ott, akinek nincs tapasztalata, azt gondolja, hogy ahegyen nincs senki és semmi! Csak az üres csend, a szél és a friss, tiszta levegő! Akkor miért szeret sok ember Ábrahám, Mózes és Jézus után fölmenni, vagy éppen fölmászni a hegyre? Talán azért, mert ott különleges elmélkedésre való meghívást éreznek: maradj itt, pihenj, élj! Uram, jó, hogy itt vagyunk! (Mt 17,4)

A ritka légkör miatt a Nap mint egy vakítóan fehér izzó golyó és a csillagok mint titokzatos lámpások jelennek meg a mély, fekete égbolton. Csak ott fent lehet látni ilyen Napot, csillagokat és eget.

Én is többször voltam a Mont Blanc tetején. Mindig, minden évben fel kell másznom valamelyik alpesi magas csúcsra. Ez nem csak egy egészséges szenvedély vagy luxushobbi, ez egy különleges meghívás: fölmenni a hegyre.

Az embernek néha el kell menekülnie a világtól, a hétköznapoktól. Az ember sokszor érzi, hogy élete egy rabszolgáéhoz vagy egy fogolyéhoz hasonló a huszonnégy óra zajában. A mindennapok célja a rohanás, miközben az ember szenved a sok gondtól, a feszültségtől és a konfliktusoktól. Dolgozik, eszik, iszik, alszik, rohan... Miért? Hova? Nem tudja pontosan! Csak fut a pénze, a munkája, a kenyere, a barátai, a szeretet és végül a boldogság után! Nincs ideje találkozni önmagával és a többiekkel sem. Nincs ideje pihenni, hallgatni, arra figyelni: merrefelé vezetne az ő igazi útja.

Amikor Ábrahámot, Mózest és Jézust követve sok ember utánuk megy a hegyre, tudják, hogy lesz valami ott fent! Azt is tudják, hogy találkozni fognak önmagukkal. A csendben, a tiszta levegőben éreznekvalamit. A fáradtságból, a szenvedésből egy teljesen új ember fog születni. Ott fent lehet találkozni a Teremtővel, a Gondviselő hatalmával és a Szentlélek szelével. A szívvel lehet hallgatni és figyelni.

A Mont Blanc az egyik leghíresebb hegycsúcs Európában. De csendet, tiszta levegőt nem csak ott lehet találni. Mindenkinek van lehetősége, hogy ráleljen a saját csúcsára, ahol nyugodtan tud pihenni és elmélkedni: a természetben vagy egy nyugodt kápolnában, egy csendes templomban a zűrzavaros város közepén, vagy éppen részt véve egy lelkigyakorlaton. Ahol tiszta levegőt szívhat az ember, ahol erőt meríthet fizikai, szellemi, lelki életéhez és az egyház mindennapos missziós munkájához.

Tanárként azt is tapasztalom, mennyire fontos tanároknak és diákoknak egyaránt kilépni az osztályból, az iskolából. Néha együtt, néha egyedül elmenni egy olyan csúcsra, ahol mindig tiszta levegőt és csendet lehet találni. Ahol mindig fénylik a Nap - a Jóisten, a Gondviselő! Ott mindig fúj a szél, a Szentlélek ereje és szeretete!

Mindig felfrissülve jövök vissza az emberek közé. Fentről más szemmel látom a világ és a mindennapjaim problémáját. A lényeg nem a nyugtalan lobbizás, az irigység, a kritika, a pletyka, hanem a szeretet, a tiszta szív, amit kaptam a Jóistentől.

Nyugtalan, ideges, depressziós voltam... Ott fent képes vagyok kibékülni először önmagammal, majd a felebarátaimmal és a Jóistennel. Nyugodtan, türelmesen, boldogan jövök vissza, mert a Nap mindig süt, a Szél mindig fúj, a Levegő mindig tiszta. A Gondviselő mindig itt van. Én csak egy szerény eszköz vagyok a Jóisten kezében, mint Mária.

Jöjj fel hozzám a hegyre, maradj itt. (Kiv 24. 12)... Tegyétek, amit mond! (Jn 2.5)

Rémi testvér

Rémi Véricel testvér 1938-ban született Franciaországban, Lyonban. Azt szokta mondani, hogy ötéves korában lépett a Marista Iskolatestvérek Rendjébe, amikor szülei a rend iskolájába beíratták. Ott hallotta meg az Úristen hívását. Egyetemi tanulmányait Lyonban végezte, angol-francia szakon. Az első fogadalmat 1956-ban tette le. Katonai szolgálatát Afrikában végezte. Utána még hat évig maradt a Közép-afrikai Köztársaságban. Visszatérve Franciaországba, előbb igazgató volt, majd rendjének tartományfőnöke lett. Magyarországra 1990-ben jött. A győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont igazgatója, tavaly óta pedig megbízott fenntartója. A rendalapító, Boldog Marcellin Champagnat és a kongregáció jelmondatának szellemében: - "Mindent Jézusnak Mária által, mindent Máriának Jézusért!" - 1993 óta tanítják ismét a magyar gyermekeket. A marista testvérek hazánk földjén legelőször 1909-ben, nem egészen száz évvel az alapítás után kezdtek el tanítani. Ma világszerte 981 szerzetesi házban 5928 marista testvér működik.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu